Tájház és Régészeti Múzeum

5

Tájház

Az egyik volt parasztházban rendezték be, amely hatalmas gazdasági udvarával és melléképületeivel különösen alkalmasnak tűnt erre a célra. 2005. október 14-én nyitották meg, az érsekújvári Thain János Múzeum kihelyezett részlegeként. Udvarába léces „verőckén“ át jutunk be, amely tipikus léckerítés része.Innen a konyhába lépünk be, ahol nyitott tűzhelyen különböző edények sorakoznak. A fal mellett almárium, a helyiség sarkában rakott „sporhelt“ áll. A berendezést stelázsi („telázsi), és vízpad egészíti ki, nem hiányzik a jellegzetes hímzett falvédő sem. Az ablakot kartonanyagból varrt egyszerű függöny díszíti.Ebben a helyiségben elsősorban főztek, esetleg más házimunkát is végeztek. Jobboldalról nyílik az első szoba (elsőház,tisztaszoba), a maga tipikus berendezésével: két ágy az ablak alatt, asztal és négy szék, a falon tükör. A sarokban öntöttvas kályha, odébb sublót terítőkkel, rajta Mária-szobor. A falakon szentképek, az ablakokon egyszerű függönyök, a földön házi szövésű rongyszőnyegek. Ezt a szobát egyes családtagok alvásra használták, valamint ünnepélyes alkalmakkor vették igénybe, de télen szőni is szoktak benne. A konyhától balra van a hátsó szoba (hátsóház), ahol aj ajtó mellett áll a sraffozott tűzhely (csikósporhelt), mellette a fásláda („fásszedány“). A sarokban, az ablak alatt sarokpad, előtte az asztal. Itt is van ágy, mellette varrógép, a végében szekrény („kasznyi“). További fekvőalkalmatosság a priccs, vagyis házilag készített alacsony deszkaágy, szalmazsákkal és lópokróccal.A tűzhely mellett itt is vízpad áll. A falakon az elmaradhatatlan szentképek, a berendezést egyszerű függönyök, ágyterítők és falvédők egészítik ki. Ez a helység volt a mai értelemben vett lakószoba – télen állandó jelleggel a család tartózkodási helye (itt is főztek), nyáron viszont inkább csak hálószoba. Innen jutunk a kamrába, amelynek berendezése: lisztesláda („szuszék“), mázas cserépedények („tótfazekak“), „zsírosbödöny“, konyhai edények, lisztes zsákok, asztal tésztadagasztó teknővel (itt tartották a kenyeret is).

A falakon jórészt konyhaeszközök függnek – vágódeszka, káposztagyalu, mángorló, gyúródeszka, reszelők. A ház oldalán húzódik végig az erszalja („falalja“), vagyis az a meghosszabított tetővel fedett tér, ahonnan be lehet jutni a lakóhelyiségekbe és az istállóba is.

Az istálló a ház végében áll. Az istálló hátsó falánál képezték ki a padlásfeljárót, mögötte pedig a pajta áll. Tipikusan többfunkciós épületről van szó, amely egyebek között a kocsiszín és a „pelyvás“ szerepét is betöltötte. A pajta végében van a présház, az udvarról vezetett a pincelejárat. Az istálló és a pajta közé épül a rakott kemence, amelyben kenyeret és más ennivalót sütöttek.

A lakóházzal szemben álló épület két részből áll. Elöl van a nyárikonyha, tavasztól őszig itt főztek, s napközben is itt tartózkodtak a családtagok. Itt végezték a piszkosabb házimunkákat is. Hátul a magtár kapott helyet, ahol a gabonatermést raktározták. A nyárikonyha ajtaja előtt van a kerekes kút, a magtár mellett pedig falazott ólak sorakoznak. Az udvar hátsó részéből kapu nyílik.

Régészeti múzeum

A tájház szomszédságában található.A Szlovák Nemzeti Múzeum régészei 1995 és 2001 között feltárták az elpusztult Szent Mihály – templom és a helyén állt még régebbi templom maradványait. Mivel érdekes és tanulságos leletek kerültek elő, a község önkormányzata úgy döntött, hogy kiállítás formájában a nyilvánosság elé tárja e kutatások eredményeit. E célból a tájház szomszédságában vásárolt meg egy másik épületet. Ez földszintes, téglalap alakú ház, amely pilléres folyosójával az udvar felé tekint. Három helyiségből áll, (első szoba, konyha és hátsó szoba), amelyekben rendszerezve tekinthetik meg a régészeti kutatások eredményeit a látogatók. Kívülről a középső helyiségbe nyílik bejárat, amely mintegy előszobaként is szolgál. Az itt látható vitrinekben a Szőgyénről írt különböző kiadványok láthatók.

A jobbra nyíló szobában a Szent Mihály-templomnál előkerült leletek tekinthetők meg. E templom helyén valószínűség szerint már Szent-István uralkodása idején (1000-1038) kisebb kápolna, imahely volt. Később szentéllyé épült át, amelyhez a 13. században építették hozzá a hajót. 1685-ben a menekülő török csapatok lerombolták, helyén 1731-ben épült fel az új templom. Mint már szó volt róla, 1945-ben a visszavonuló német katonák felrobbantották, és bár nagyobb része állva maradt, nem építették újjá. Helyette lebontották a romokat és az anyagot az autóbusz-garázs építésére használták fel.Az itt végzett régészeti kutatás során 218 sírt (közülük 32 gyereksírt) tártak fel, amelyekben a 14-17. századból származó érméket, nyakékeket, ezüst tűket és gombokat, csizmasarkantyúkat és – patkókat, csontpálcákat, agyagedényeket stb. találtak. A templomkertben tárolóvermekre bukkantak, ezekben tartották az élelmiszert, az italokat, valamint a török háború idején az értékes tárgyakat. A templom környékén is egy sor érmét találtak, legrégibbek Marcus Aurélius (139-161), az újabbak Mária Terézia (1740-1780) uralkodása idejéből valók. Sok nyakék, kereszt, fegyver, szerszám, kerámia és üvegtárgy is előkerült, továbbá ezüst, réz és féldrágakő ékszerek, legérdekesebb közülük egy zsebnapóra, amely egyben iránytű is.

Ugyanitt állították ki a község németszőgyéni részében állt Szűz Mária-templom feltárása során előkerült leleteket. Erről a templomról a régészeti feltárás kimutatta, hogy a 11-12. században épült, és kb. 25 m hosszú volt. Hajójának legnagyobb szélessége elérte a 11,5 métert. A templomból 150 cm, a nyugati oldalon 200 cm széles alapárok maradt meg. A hajó nyugati részében egy 205 x 200 cm méretű kőtömböt tártak fel, ez valószínűleg annak a harangtoronynak az alapja volt, amely a kőtemplom előtt itt állt fakápolnához tartozott. A templom a török háborúk során pusztult el véglegesen. Ma ezen a helyen áll Szeplőtelen Szűz Mária szobra, amelyet a helybéliek csak „Mária képének“neveznek.

A templom környékén 90 sírt tártak fel, bennük sok érmével. Közülük egy (megrongálódott) még a római birodalom idejéből való, a többi a 13. század és a 18. század második fele közötti időszakokból. Három sírban találtak nyakékeket, kereszteket, habán késeket és kulcsot, valamint arany, ezüst és réz nyakláncokat gránátkövekkel. A legértékesebb lelet egy román kori bronz feszület (körmeneti keresztről származik), aranyozás nyomai vehetők ki rajta. A korpusz fején korona van, s a bal válla le van törve. Mindezeket a leleteket eredeti mivoltukban vagy fényképen láthatjuk, a későbbiekben elkészülnek az értékes ékszerek élethű másolatai is. Ilyen kiállítással Szlovákia városainak többsége sem dicsekedhet. Ami pedig a múzeum balra nyíló helyiségét illeti – amely az egykori lakóház ún. hátsó szobája volt -, ott a Csongrády család és a Szőgyénből származó Király Mária Nicefora nővér életét ábrázoló dokumentumokat tekinthetnek meg a látogatók.


Nyitvatartás:

Ke - Pé: 9.00 – 12.00, 13.00 – 16.00

Szo – Va: előzetes bejelentkezéssel


Elérhetőség:

Svodín, č. d. 305, 306

Tel.: +421 0904 021 807, 0915/ 134 658

E-mail: muzeumsvodin@gmail.com

Web: http://muzeumnz.sk

FB. https://www.facebook.com/TajhazSzogyen/


+421 0904 021 807