Komárom legrégebbi köztéri szobra, amely a város egykori piacterén került felállításra.
A Szentháromság szobor régi képeslapon (Forrás: jmvk.hu)
A szobor a rajta lévő kronogram szerint 1715-ben került felállításra, azonban története ennél régebbre nyúlik vissza. A Rákóczi-szabadságharc idején ugyanis Komárom városa két tűz közé került: a várban az osztrákok, a város határában a kurucok álltak, azonban a vár ágyúi a városra voltak irányítva – arra az esetre, ha megnyitnák a városkapukat a kurucok előtt. Ekkor fogadta meg a város lakossága, hogy ha a város megmenekül, a piacon Szentháromság szobrot állítanak fel. Erre utal a szobor talapzatán lévő egyik latin felirat, amely Mácza Mihály fordításában így hangzik:
„Az 1703. esztendőben a lázongó ellenségtől féltünk, amely azonban jó barátunk volt annyiban, hogy rosszal fenyegetvén jót cselekedni tanított bennünket. Hogy az emberek fegyverei ne ártsanak, az Isten segítségével fegyvereztük fel magunkat és megfogadtuk, hogy e szobrot állítjuk a legszentebb isteni háromságnak, hogy tőle védelmet nyerjünk. Kegyesen vette fogadásunkat és az ellenséges fegyvereknek nem hagyta e várost lerombolni.”
A szabadságharc viharaiban a szobor még nem készültetett, el, 1710-től pedig újabb vész fenyegette a lakosságot: megérkezett Komáromba a pestis. Volt olyan nap, amikor több mint félszáz ember lett a betegség áldozatául. A rémület pillanataiban Cserkó Istvánnak, a Szent András-templom plébánosának sikerült rávennie a város tanácsát a Szentháromság-szobor felállítására tett fogadalom felújítására, sőt arra is, hogy az égiek kiengesztelésére kápolnát építtessen a városon kívül, a pozsonyi kapu táján.
Közvetlenül a pestisjárvány után csak fából faragott Szentháromság-szobrot emeltek ideiglenesen a város piacán. A mostani szobor alapkövét a jezsuiták komáromi házfőnöke 1714. február 2-án helyezte el és szintén ő szentelte fel az elkészült szobrot 1715-ben, Szentháromság vasárnapján. A szobor keletkezésének körülményeiről tanúskodik az északi oldalán olvasható alábbi felirat. Magyarul, Mácz Mihály fordításában:
„Az 1711. évbenpedig bennünket, akkor még adósait, veszedelmes nyavalya által térített a jó útra a hitelező úr Isten. Mi, a lesújtott három rend a halandóság eltávoztatása végett azonnal a halhatatlan háromsághoz menekültünk, hatalmas közbenjárókat választottunk magunknak, és hogy a halasztás miatt újabb bún súlya ne terheljen bennünket, elismertük, hogy fogadásunk teljesítésével adósak vagyunk. E tartozásunkat a mai napon róttuk le az Isten iránt, akit mindenkor hajlandónak tapasztaltunk a segítség nyújtására.”
A Szentháromság szobor az 1940-es években. Forrás: kunymuzeum.hu
A szobor leírása Mácza Mihály tollából:
Az idézett felirat a szobor alsó, mészkőből készült részébe van vésve, melyhez márványlépcső vezet. Ebből emelkedik ki a márványoszlop, tetején a Szentháromság kőből faragott szobraival. A talapzat előrészén Borromei Szt. Károly térdeplő, domborművű alakja látható, a talapzaton öt szent kőből faragott, embernagyságú szobra áll, akiknek mindegyikéről egy-egy hexameterből álló kronogramm (1715) olvasható a talapzat párkányán. így Páduai Szt. Antalra vonatkozik a következő (csak magyar fordításukat közöljük):
Miért viszed Antal karjaidon az élet urát? Küzdj a halállal!
Az előtte álló Szt. Sebestyén szobra alatt a következő sor olvasható: A pestist és fegyvereket elűzi az Istent dicsérő apollói Sebestyén. A talapzat jobb sarkán Szt. Rókus szobra áll, felirata:
Ez saját szenvedéseivel gyógyítja a mi sebeinket.
Szent Sebestyén és Szent Rókus szobra között Szent Rozália féloldalt fekvő alakja látható. Rá és Borromei Szt. Károlyra vonatkozik a következő felirat:
Károly és Rozália rendszerint megszüntetik a pestist. Szent Rókus alakja mögött Xaveri Szt. Ferenc szobra áll, ezzel a felirattal: Ez úgy lelkedből, mint testedből eltávolítja az életölő mérget.
Szintén Mácza Mihály kutatásaiból tudjuk, hogy a szobor előtti téren a 19. században vasárnaponként madárbörzét tartottak, ahol a környék madarászai kínálták a befogott madarakat eladásra, s szintén ennél a szobornál állt egy római oltárkövön egy persely, melybe a komáromi szegényeknek szánt adományokat gyűjtötték.
Forrás:
