A római katolikus Szent Vendel-templomot a falu legmagasabb pontján építették. Szilárd építőanyagból készült, ezért a törökök pusztításának is ellenállt. A templom eredetére vall a tiszta román kori alaprajza és az összes, déli részén elhelyezett nyílás. Az eredeti bejáratot később befalazták, és a templom nyugati homlokzatára helyezték át. A 16. század második felében elpusztult a falu, de a templom nem. Gyulay Ferenc gróf javítatta meg a 18. század húszas éveiben, így a canonica visitátiókor 1770-ben, mint ,, nagyon öreget ,, emlegetik. 1776-ban felújították az épületet, és új homlokzatot kapott meg egy tetőtornyot. Az eredetileg kicsiny és szűk ablakokat megnagyobbították, és szegmentumokkal egészítették ki, ami a barokk stílusjegyek megjelenését jelentette. Ma a templom homlokzatai egyszerűek, építészeti részletek nélkül. A vakolat alatt látni az eredeti kőfalat. A barokk főoltáron Szent Vendelt látjuk egy késő barokk képen, nyája közepén. Az aranyozott, faragott tabernákulum az 1770-es évek előtti időből való. A karzat, amelyen harmónium áll, a 19. századból származik. A templomhajó két keleti sarkában kis lourdes-i barlangokat látunk. Az egyikben a Lourdes-i Szűz Mária szobra áll, a másikban a Pietá plasztikája. A márvány szenteltvíztartó szintén a 19. századból való.
A templom 2002-ben lett rekonstruálva.
Forrás: https://www.obecpatince.sk/
Kép: Szeder László, Wikipédia
