Érsekújvár történelmét gyakran a középkorig vezetik vissza, amikor is a mai Érsekújvár területén négy középkori falu – Nyárhid, Gúg, Györök és Lék volt található. A szakirodalom Érsekújvár keletkezésének idejét 1545-re, a Nyitra folyó bal partján emelt első újvári vár felépítésének időpontjára datálja. Az első érsekújvári várat Várday Pál esztergomi érsek építtette, hogy Esztergom török általi bevétele után az érsekség birtokait megvédje.
A második érsekújvári vár, mint korszerű reneszánsz erődítmény az 1576-1580-as években a Nyitra folyó jobb partján, mocsaras terepen épült. Az új erődöt olasz építészek - Baldigara Giulio és Ottavio tervezték. Szabályos hatszögű alaprajza volt, hatalmas fülesbástyákkal a tüzérség számára. A várfalat egész hosszában széles vizesárok vette körül, amely a Nyitra folyóba torkollott. Az erőd építésének katonai felügyeletét Zserotin Frigyes látta el. Érsekújvár a 16. században és a 17. század elején a mai Nyugat-Szlovákia területén a törökellenes védelem központja lett. A munkálatok teljes befejeztével Érsekújvár a Habsburg-monarchia egyik legjobb erődítményévé vált. Feladata az oszmán hadsereg megállítása volt a Duna bal partján, a Bécs felé vezető úton. Az erőd jelentőségét az a jónéhány török támadás is bizonyítja, amelyet az erőd másfélszáz esztendő alatt élt át. A tizenöt éves háború (1593 – 1608) folyamán Érsekújvárt és környékét a krími tatárok és Ibrahim pasa nagyvezér seregei pusztították. Érsekújvár erődje 1663-ban a nagyvezér Ahmed Köprülü pasa által vezetett oszmán hadsereg hadjáratának célpontja lett. A vár védelmét meggyengítette gróf Forgách Ádám, Érsekújvár katonai parancsnokának meggondolatlan cselekedete, aki az oszmánok dunai átkelését a pontonhíd elpusztításával akarta megakadályozni. Ám alábecsülte az ellenség erejét és megsemmisítő vereséget szenvedett. Ahmed Köprülü nagyvezér pasa 1663. augusztus közepén érkezett Érsekújvár alá és néhány napon belül, augusztus 18-án megkezdte a vár ostromát. Az ostrom első hetei sikertelenek voltak, a vár védői hősiesen védekeztek. Az érsekújvári erődért vívott harcok szeptember második felében érték el tetőfokukat. A Frigyes-bástyán bekövetkezett robbanás után az újvári helyőrség kapitulálni kényszerült és 1663. szeptember 24-én kitűzték a fehér zászlót.
Ahmed Köprülü nagyvezér pasa Érsekújvárt egy új tartomány - Eyalet-i Uyvar központjává kiáltotta ki. Érsekújvár első helytartója Kurd Mehmed lett. Röviddel halála után az új helytartó Sary Hüsejin pasa lett. Bevételeit a török különböző adók és természetbeni járandóságok behajtásával biztosította. A város és környéke a török uralom alatt sokat szenvedett. Lotharingiai Károly és Heisler ezredes katonai akciói Érsekújvár visszafoglalására csak 1685. július 7-én indultak. Körülzárták a várat és 1685 augusztusában, amikor Ibrahim nagyvezér pasa Esztergomot ostromolta, Érsekújvár alatt Caprara tábornagy maradt. Caprara feladata a Nyitra folyón át vezető gázlók biztosítása volt, nehogy az ostromoltak segítséghez jussanak. Caprara a bástyákat és az erőd belsejét lövette, ami következtében leégett az élelmiszerraktár és a Ferenc-rendi templom. A császári seregek egészen a várfalakig nyomultak és 1685. augusztus 19-én elfoglalták a várat. Az erőd 22 éves török fennhatóság után felszabadult. Sajnos, a törökök után csak kevés emlékek maradt.
1691-ben Széchényi György érsek kiváltságlevelet ad Érsekújvárnak, amelyben városi rangra emeli. Érsekújvár II. Rákóczi Ferenc felkelésében is fontos szerepet játszott. A kuruc idők egyik legtragikusabb eseménye, az áruló Ocskay László tábornok sorsa is itt pecsételődött meg. Jávorka Ádám az érsekújvári helyőrség hadnagya Ocskayt - koldusnak álcázva – elfogta, a katonai törvényszék halálra ítélte és 1710. január 3-án Érsekújvárott kivégezték. Kivégzésének helyét a főtér kövezetében emléktábla jelöli. Az erődöt utoljára 1705-ben javították, Bercsényi Miklós felügyelete alatt (epitáfiuma a Ferenc-rendi kolostor homlokzatán máig látható). 1724-25-ben az érsekújvári erődöt III. Károly parancsára lebontották. Így ért véget 150 éves stratégiai-történelmi szerepe. A bástyák többségének napjainkig megmaradt jellegzetes formája, amely lehetővé teszi eredeti helyük azonosítását.
A bástyák elhelyezése:
Zserotin-bástya D - Magasépítő Vállalat
Frigyes-bástya Ny - Vízművek
Császár-bástya ÉNy - Szlovák Műemlékvédő Hivatal
Ernő-bástya É - Zámčan, Takarékpénztár
Cseh-bástya ÉK - zsinagóga
A 18. században a katonai szerepkör helyett a gazdasági fejlődés került előtérbe, megnőtt a kereskedelem és a kézműipar jelentősége is.
1843-ban a város címerhasználati jogot kapott.
1850-ben megindult a vasúti forgalom a Bécs – Pozsony – Érsekújvár – Buda közötti vonalon.
1871-ben négy nyomdája volt a városnak.
1892-ben felépült a Nyitra folyót átívelő 102 m hosszú vasbeton híd.
Gazdag hagyományai voltak a város lóvásárainak, amelyek két napig tartottak.
1935. augusztus 18-án a török kiűzésének 250. évfordulója alkalmából a lakosság nagyszabású ünnepségeket rendezett. Emlékművet állítottak, amely mint műemlék a Czuczor Gergely Magyar Tannyelvű Alapiskola parkjában áll. Ebből az alkalomból nyitották meg az első érsekújvári múzeumot is, amely az 1945-ös bombázások alatt elpusztult.
1937-ben emlékművet emeltek Anton Bernoláknak, aki érsekújvári esperes, szlovák író, nyelvtudós, a szlovák irodalmi nyelv első kodifikátora volt. A szobor, Jozef Pospíšil szobrászművész alkotása, ma a Főtéren található.
Érsekújvár Szent Józsefről elnevezett temetőjét 1926-ban nyitották meg, ahol sok kiváló személyiség nyugszik:
- Dr. Noszkay Ödön (1818-1848) történész, tanár,
- Thain János (1885-1953) képzőművész, tanár, múzeumalapító,
- Kapisztóry Ferenc (1818-1890) a kórház megalapítója, királyi tanácsos,
- Štefan Ludvík (1893-1954), az ipartestület megalapítója,
- Sasko Kázmér (1905-1972) jogász, a múzeumalapító, a város krónikása,
- Tatarik Emil (1887-1957) tanító, a szabadéri strand megalapítója,
- Csicsátka Ottó (1914-1995) szobrász,
- Nágel Gyula (1935-1969) festő,
- Székházi Tódor (1894-1975) festő,
- Nagyfalussy István (1899-1971) költő.
Forrás: https://www.novezamky.sk/hu/
Kép: Pogány Péter, Wikipédia
