Path község történelme

Path község a Duna menti síkságon, a Vág, Nyitra és a Zsitva folyók alsó szakaszának kiszélesedett völgyében fekszik, a Duna bal partján, Komáromtól 15 km –re keletre. A község tengerszint feletti magassága a falu régi részén 111 m. A terület egykor hatalmas mocsárfenék volt, amelyből a lassú folyású, kanyargós folyók árvizek alkalmával óriási tavat alkottak. Csak itt-ott bukkantak ki az egykori medrek és partok homokjából feltorlódott apró szigetek. Ennek megfelelő a felső talajrétegek összetétele. A község éghajlata enyhe, évi átlagos hőmérséklete +10,5 Celsius-fok. A csapadék majdnem minden évben kevés, és eloszlása egyenetlen. Ritkán éri el az évi 550 mm-t. Egy 1950-es fúrás hévizet hozott felszínre. A határ talaja termékeny agyag, területe a Dunáéval együtt 2849 katasztrális hold és 1200 négyszögöl. Tizenhat dűlője van. Path egyébként az ország legdélebb pontján fekszik, fürdő- és üdülőhely.

Hetény, Marcelháza, Virt, Radvány térségében a régészek összefüggő kőkorszakbeli települések nyomaira bukkantak. Mocson talajmunkák során feltárt leletek bizonyítják, hogy már a történelem előtti időkben is éltek itt emberek. Path térségében hamvasztásos rítusú temetkezőhelyet, Virt határában bronzkori telepet fedeztek fel, Zsitvatő és Radvány között a Duna partján régebbi településhelyre rétegesen helyezkedő kultúra nyomaira bukkantak. A legrégebbi leletmaradványok a csiszoltkő-korszakból valók: négy kőgyalu. A neolit korszakbeli ember a halászó szigonyait kőgyaluval csiszolta, formálta, és tette alkalmassá a folyóban való halászatra. Ezek a csiszolásra alkalmas korongok egyben bizonyítékok arra is, hogy a térségben abban a korszakban halásztelep létezett. A Pathon, Izsán és Mocson talált újabb telephelyeket mindenütt megbolygatta a rétegesen rátelepülő, északpannon kultúrához tartozó korai és középső bronzkorszaki temetkezési helyek sora. A csiszoltkő-korszak embere mintegy 6-7 ezer évvel ezelőtt felfedezte a rezet, és a kőszerszámhoz hasonlatos eszközöket készített belőle. A rezet cinkkel keverték. Az így nyert bronz keményebb volt a réznél, könnyebben is volt olvasztható. Ilyen réz- és bronzkorszaki telepek voltak Izsán, Pathon és Mocson. Az e területekről való régészeti leletek már pontosabb település-földrajzi ismerteket is szolgáltatnak: a korábbi nedves klíma egyre szárazabbá vált, és a földművelés már kiterjedt mértékben folyt. A vaskorban a fejlődés már meghatározott népelemhez kapcsolódott: tudjuk, hogy e vidéken szkíták, kelták és illírek éltek. A kelta kultúra itt egészen i.e. 60-ig tartott, majd a dákok bevándorlása következtében a két népelem összeolvadt. A későbbi népek mindig az előbbiek helyére telepedtek. A római korban, a térségben fontos dunai átkelőhelyek voltak, szolgálva a Duna jobb partján felépült erődöt /Limes/ és a bal parton álló őrtornyok, castellumok rendszerének összeköttetését. A római jelenlétet a hunok korszaka után / i.sz. 450 táján/ a gepidák, majd az avarok uralma követte e tájon. Ez utóbbi törzsek a 7. század körül a horvátok és a szerbek közvetlen elődeivel közösen hozták létre a pannóniai szláv államot, amelyet Nagy-morva Fejedelemségnek is nevezünk. Egy-egy ,,grand,, körül tömörültek a szláv népcsoportok, nevezetesen a morva szlávok, pannóniai szlávok vagy szlovén, bolgár szlávok, és alkották ezen a vidéken a szláv etnikumot. A honfoglalás idején a települések lakói minden bizonnyal szlávok voltak. Hogy milyen harcok árán jutott a mai Komárom területe a magyarok birtokába, erre nézve nincsenek közvetlen adataink. Anonymus, Thuróczy, Kézai krónikáira vagyunk utalva, külföldi, főleg német forrásokat figyelembe véve kétségtelen, hogy a magyarok 896 és 900 között foglalták el ezt a területet.

A Borovszky-féle monográfia szerint Pathpusztát 1268-ban a terra Poth alakban, egy komáromi várjobbágy birtokaként említik, 1368-ban pedig terra Poth és Polth, 1444-ben posessio Path, 1485-ben praedium Path alakban. De a település neve Poch /1260/, Paach /1396/ Path-Kywrth /1464/ alakban is előfordul. 1396-ban Pathi Pozsár László nejének a birtoka, a török világban azonban elpusztult. 1559-től újabb birtokosai válnak ismertté. Pathy János és Banky Illás családja férfiágon kihalt, Szentiványi Babits István kapja nádori adományként. 1616-ban Pathy Miklós a földesúr, majd Markházy Márton, 1634-ben pedig Laky István és Mórocz István. 1655-ben Pozsár Lukács, 1662-ben Csajághy György kap itt nádori, 1716-ban pedig Gyulay Ferenc királyi adományt. Az intrikák némely adományleveleket rövid életűvé tesznek, így a tulajdonosok sora lényegesen hosszabb. Végül a birtok a Pálffyakhoz kerül. Borovszky szerint: „Itt hajdan a rómaiak korában római fürdő állott fenn, melynek meleg forrásai máig is megvannak.”

Fényes Elek 1848-ban így ír Pathról: ,,Path puszta, Izsához ½ órányira a Duna mellett, 237 katolikus lakossal, akik többnyire haszonbérlők, s igen erős dohányt termesztenek. Van itt 38 ház, s mindegyikhez 1 ½ mérő belső telek adott, kültelkük nincs. Egy háztól ideiglenes szerződés mellett 5 pft.-ot /pengő forintot/ fizetnek, és 12 napot szolgálnak. Az urasági szántóföld 309 ½ hold, a 2000 holdnyi vizenyős, s nem minden évben kaszálható, azonban középszámítással 5000 mázsa szénát megterem. Van itt egy 300 holdnyi fácános is. Földesura herceg Pálffy Antal. Hajdan mindenütt helységnek íratik. Perek is voltak, pl. 1498-ban Pozsár Mihály, Berencs György, és Pathi Gálffy Jakab bizonyos Serkel folyamon épített Váiss /vejsze, vizafogó/ nevezetű csatorna iránt perbe idéztettek Korlátkői Osváld által. ” Bél Mátyás szerint a Duna…Izsa, Páth, Zsitvatő, Radvány partjait mossa… Mivel sok hajó járja, nagyban hozzájárul a környék kedvező adottságaihoz, gazdagabbá teszi a mellette lakókat, kivéve persze, hogy a gabonatermő földekben, és kaszálókban kárt tesz, és vetésekre ködöt áraszt, ami ártalmas. Nevezetessé teszi, hogy bőven fognak benne Komáromnál és másfelé is vizát. A vidék ott gazdagabb halakban, ahol a víz egyesülvén, nyugodtabbá, és mélyebbé válik. Bél Mátyás / mintegy két és fél évszázaddal ezelőtt/ azt írja, hogy Páth német település, amelynek templomát Gyulay Ferenc gróf, a falu akkori ura, állította helyre. Északról Kurtakesszel és Marczalházával szomszédos, keletről pedig Nedeczky-birtokkal, amelyen a Virtház nevű település van./korabeli településnevek./ Ezt a birtokot egy gyógyító vizű patakocska forrása teszi ismertté, ez több érből felbugyogva egy tóban gyűlik össze. Színe fehéres, és a párája gyógyító. A földesúr egy fürdőépületet emelt neki, ahol a tűzzel megmelegített vizet fürdésre használják fel a hosszú betegségtől elgyöngült és erőtlen tagok gyógyítására. Mivel ezt németül Bad-nak mondják, ez maradt a falunak is a neve, az akkori magyarok kiejtésével Path-ra alakítva. Thúróczy a Path nemzetségről azt mondja, hogy Aldenburgi Konrádtól ered. E nemzetség azon tagjának, aki Salamon idejében jött az országba, Henristus volt a neve. A Both név ragadt azért rajta, mert Konrád császár, továbbá András-Endre és Salamon követi szolgálatra használták, követ pedig németül annyit tesz, mint,, Bothe ”. Ebből keletkezett a Poth, majd Path. Lajos király, Madari Marcell nevű solymárának kérelmére, ennek rokonait, bizonyos pathi földterület átengedéséért Path és Kürth nevű birtokokkal együtt, 1360-ban a nemes várjobbágyság köteléke alól felmentette, és az országos nemesek sorába emelte. 1546-tól említettnek Pathy Dömötör fiai, akiket Pozsár Miklós, Kakas fiaival eltilt a község melletti zsitvai halászattól.

Path a török megjelenésekor elpusztult.1532-ben-mint leégett falu- adómentes. 1549-ben a defter /adószedő/ szerint 5 lakóháza volt. 1556-ban 8, 1576-ban 2 portája szerepelt az adólajstromban, de aztán elpusztult, és 1576-ban települ újra. 1698-ban 20 gazdája,1699-ben 34 portája volt. A török kiűzése után települt lakosok reformátusok voltak. Ezt bizonyítják a dunaradványi református egyház tulajdonában lévő úrvacsorai edények: a kehely és óntányér. Az utóbbira rá van írva, hogy Czihary István ajándékozta a pathi eklézsiának 1618-ban. A pathi egyházhoz tartozott az izsai református gyülekezet is, amelyről a pozsonyi levéltárban lévő irat így szól: ,,Izsa lelke Path”, vagyis Pathon volt az anyaegyház.1674-ben börtönbe került a Tomai nevű pathi lelkész. Ezután csak lévita működött helyettesként, akit valószínűleg 1745-ben elűztek. Ezzel Pathon megszűnt a református egyház, és a falu lakosai is elszéledtek. Az esztergomi prímási levéltárban található adatok szerint az 1714-ben megtartott canonica visitatio feljegyzéseiben olvasható:,,A földesúr Heibl János Jakab, komáromi várkapitány. A községben 24 jobbágytelek volt, de a visitatio idejében három kivételével elhagyatottak voltak. Harminc lakosuk volt. 1731-ben a templom elhagyatott, ajtaja rossz, az ablakon bejárnak a madarak. A szentélyben lepusztult oltár áll.1754-ben már roskadozik a mennyezete, oltár nincs benne. A község lakóinak száma 109, 1761-ben már csak 99. Ezek katolikusok. A templom falából sok követ elhordtak, ezért összedűléssel fenyeget. ” Dr. Faust Ovídius, a nagyszombati múzeum igazgatója Vittenczén talált a levéltárban feljegyzést Pathról, amely szerint a Pálffy család az 1760-as években telepeseket hozott Pathra. A 21 család a régi falutól egy kilométerre keletnek, új falut épített. 1776-ban megkezdték a régi falu eredetileg román stílusú templomának átépítését, 1780-ban fel is szentelték. Az oltárképeket gróf Pálffy ajándékozta a templomnak, az oltárral együtt. Szakértők szerint a kép, amelyet a Pálffy család valamelyik kápolnájából hoztak, értékes művészi munka. Sajnos, a festő neve nem található rajta. A falu akkor közigazgatásilag Marcelházához tartozott, egyházilag pedig Izsához.

A lakosság a környéken sok kő-, bronz-, aranytárgyat talált. Római pénzt is találtak, ékszert is. Két egész és egy fél arany karperecet talált kertkapálás közben Rehák Mária asszony a hévízi táblán. A leletről a csendőrség tudomást szerzett, azok révén a budapesti múzeumba került. Az asszony 150 forint jutalmat kapott 1903-ban. Bitter János a falu végén, a szilvásoknak nevezett részén talált egy római katonát ábrázoló vésett gemmát / gyűrűfejet/, ez a Pozsonyi Múzeumba került. Találtak még 38-40 darab római pénzt, főleg a falu és a forrás környékén. 1950-51-ben Pathon járt egy négytagú csehszlovák-magyar vegyes archeológiai bizottság. Megállapítása szerint az iskola helyén római őrtorony állt. A talált kőkorszaki baltákat a nép mennykőnek nevezte, és dagadt testrészek kenegetésére használta. Az előkerült agyagedényeket összetörték, mert azt hitték, hogy kincset találnak bennük.

Az erdő alsó végén, a Zsitva torkolatánál, még 1940-ben állt egy öreg tölgyfa. Az átmérője 80-100 cm volt. Szájhagyomány szerint 1606-ban éppen ez alatt a fa alatt kötötték meg a törökökkel a Zsitva-toroki békét, november 11-én. Bocskai István, I. Rudolf császár és Ahmed szultán megbízottjai megegyeztek az adózás és a szultán birtokában maradó területek kérdésében. A szerződés a bécsi béke kiegészítése volt. A Zsitva-toroki béke húsz évre köttetett.

A Duna bal partján fontos út kötötte össze Komáromot, Vácot, Budapestet. Path község kivette részét az eseményekből. A dráma utolsó felvonásánál az orosz cári hadsereg hadosztálya, Grabbe tábornok parancsnoksága alatt, a Vág-Duna partját fedezte. Grabbe törzskara Kurtakeszi községben székelt. 1849. július 2-án Mészáros, az új fővezér, Komáromba indult. Azaz csak jött volna, mert már állt a Haynau által indított csata. Igy Mészáros, aki hajóval jött, Komáromtól kb. 8 kilométerre, Path falunál kénytelen volt visszafordulni, mivel nem tudott volna bejutni a várba.

Az első világháborúban a falu összes férfiát behívták katonának. 56 férfi lépett szolgálatba, ebből 54 a frontra került. A harctéren és a fogságban 17 pusztult el. A 2. világháború idején is behívták a katonaköteles férfiakat, közülük a fiatalabbak a frontra kerültek az idősebbek pedig az országban teljesítettek őrszolgálatot. A harcban és a fogságban 14 pathi lakos halt meg. Nevüket- az 1. világháborúban elesettekéivel együtt- a hősök emlékművének márványlapjai őrzik. A szobor az iskola telkén áll, 1940-ben készítette Holdamf János süttői kőfaragómester.

Az elöljárók 1939 novemberében kérték a falu önállósítását. A kérvényt a marcelházi képviselő-testület elfogadta, és megtárgyalta. A vármegyei hivatalnál a pathiak kérését késleltették, nem tárgyalták. A kérvényt másolatban felterjesztették a minisztériumba, és a minisztérium utasította a vármegyét a kérés megtárgyalására. A vármegye törvényhatóságai a kérést elvetették azzal az indoklással, hogy azt a pathiak visszavonták. A valóság az volt, hogy a pathi megbízott elöljárók, Zsapka Menyhért bíró és Bitter József esküdt 400 holdas határral nem fogadtál el az önállósítást. Ennyi föld tehát az adójából nem tarthatta volna fenn és nem fejleszthette volna a falut. Csak az 1956-ban megkezdett mozgalom vezetett eredményre. A községesítés után új választás útján 12 tagú nemzeti bizottságot választott a falu.

Az 1876. évi árvíz az uradalomnak is nagy kárt okozott. Ezért aztán az akkori bérlő, báró Ditfurt Mór az 1877-79-es években a határ körül védőgátat emeltetett, ez az úgynevezett öreg töltés. Az 1876-os jeges áradás délután 3 órakor kezdődött, és már 4 órakor az egész határt, valamint a falu felső részét is víz borította. Nagy árvíz volt 1888. szeptember 8-án is. 1897 nyarán Nagylélnél szakított a Duna, 1899-ben pedig Csicsónál. 1897-ben megkezdték a társulati nagy védőgát építését,1901-ben fejezték be. 1926 júniusában ismét megáradt a Duna, június 23-án a falu alsó végén átszakította az ,,öreg gátat,, . 1939.december 5-én a magas vízállás átszakította az erdő melletti nyúlgátat. 1942 februárjában jeges árvíz volt. 1965 júniusában a Duna pathi vízszintje rendszerint 300 cm volt. Ebben az évben már márciusban elérte a 316 cm-t. Májusban a vízszint 630-690 cm-re emelkedett. Május végén leapadt 571 cm-re. Június közepén hirtelen 703 cm-re emelkedett. A gát ezt már nem bírta, átszakadt. Megkezdődött a lakosok menekítése a hadsereg segítségével. Nem mindenkinek akadt helye az első járművekben, az embereknek türelmesen várniuk kellett a sorukra. Megtörtént, hogy a víz a házakban már elérte az egy méteres szintet, amikor a berendezést elszállíthatták. Ez már csak csónakkal- pontonnal- lehetett elvégezni. Egy-másfél hónapig a falu csendesen feküdt a hullámsírban. Csupán Pathon 99 ház dőlt össze. Sajnos, az árvíz egy fiatal emberéletet is követelt. A pathi fürdő is víz alá került. Országos összefogással azonban begyógyultak az árvíz okozta sebek.

Forrás: https://www.obecpatince.sk/