A komáromi Szűz Mária szobor, amely túlélte a tűzvészt

A komáromi Szent András-bazilika egyik mellékoltárán található Szűz Mária szobra. A hagyomány szerint 1848. szeptember 17-én ez az egy szobor vészelte át a nagy tűzvészt - azonban nemcsak emiatt érdekes az alkotás.

Mária szobor, Komárom

1848. szeptember 17-én óriási tűzvész támadt Komáromban. A dühöngő szél az egész várost lángba borította. Szinnyei József, aki maga is szemtanúja volt az eseményeknek, így emlékezett rá:

Szeptember 17-én 1 óra körül, midőn a vasárnapi, istennek szentelt délelőtt órái után a lakosok családi asztaluknál nyugodtan étkezének, asztaluk mellől a félrevert harangoknak borzalmas hangjai riaszták fel őket. Iszonyú szélvész dühöngött. S azon percben, midőn a lakosok az utcákra szaladának, a város nagy részét már lángtenger borítá. A közönséget az általános ijedtség szokatlan zavara lepte meg, melyben a leghidegebb ész sem bírá magát tájékozni. Különös segélyről, fecskendők iránti rendelkezésről, oltásról s egyéb eszközök használásáról szó sem lehetett.
A láng egy pillanat sebes röpte alatt oly házak födeléből harapódzott föl, melyek még a vésztől távol voltak, de már a következő percben ugyanazon házaknak egész környéke fölött lángok és füstoszlopok gomolyogtak. Menteni semmit sem lehetett. Csak a menekülő anyák és gyermekek jaj hangjai hallatszottak. Segély, vigasztalás sehol; kétségbeesés mindenütt. A megközelíthetlen, s így menthetetlen házak lángjai irtózatos szabadsággal s féktelen dühhel emésztének mindent, a merre azokat az ordító szélvihar korbácsolá. Szabadon égett minden, s keresztül és porig csaknem minden épület, melyet útjába vont a szél, mely átmelegülve, forró s égető orkánná változott. [...]
A híd lángjai csakhamar a sziget partján lévő szurkozott tölgyfahajókba haraptak, s a sziget ez alsó végén lévő élőfák hosszú és sűrű erdeje gyuladt meg. A felülről jövő gőzhajó épen ekkor haladott el Komárom mellett. E hajó utasai beszélték, hogy sütött a lég, mintha lánggá vált volna. Rimánkodva kérék a kapitányt, ne közelednék hajóval a parthoz, mert meggyulad. Messziről hallák ezek a szegény lakosok jajgatásait; és sírtak és zokogtak mind, mint sír és zokog minden jó ember, ki felebarátainak ily rémes, pusztulását látja. [...]
Hat óra lefolyta alatt a födelek teljesen leégtek ; s a belső tűz, mely belül a ház bútorait emészté, napokig tartott még. így történt, hogy egy fűszerárás pincéjében a tűz után csak harmadnapra lobbant fel a puskapor iszonyú robajjal, mely az egész várost félelembe ejté.
Hiteles összeírás szerint e rendkívüli tűzvésznek, mely számtalan embernek tette minden vagyonát nehány perc alatt semmivé, 389 számjegyes ház esett áldozatul. Leégett azokon kívül 5 templom, u. m. a sz. András-, sz. János-templomok, sz. Anna- és József- kórházak templomai, a görög nem egyesültek temploma és a zsidók imaháza. Leégett a megye két emeletes és a város egyemeletes háza tornyával együtt; a szigeti parton kikötve volt 19 kereskedőhajó, a kincstári hajó-építő-szín s végre a fáskertben 256 ölnyi tűzifa. A templomok tornyai is lángok martalékává lévén, ezekből minden harang leolvadott, mik közűi különös becsűek s figyelmet érdemlők valának sz. András két tornyának harangjai, melyek a hangok legszebb harmóniájának búskomoly s ünnepies kifejezésével bírtak.

A hagyomány szerint a Mária szobor volt az egyetlen, amely épségben átvészelte a dühöngő tűzvészt.

Szent András templom


Öltöztetős Mária

A komáromi templomban lévő Mária-szobor különlegessége, hogy mind a mai napig öltöztetik, noha mára már alig néhány templomban található öltöztetett szobor. Még ha a szobrot magát meg is őrizték, az öltöztetés szokása szinte mindenütt eltűnt.

Magyarországon a barokk kortól, különösen a török kiűzését követően vált közkedveltté a szobrok öltöztetése. Ekkor kezdték öltöztetni a híres andocsi gótikus Fekete Madonnát és a csíksomlyói szobrot is, amelynek öltöztetése az 1960-s években szűnt meg végleg, de erre az időszakra datálható a mátraverebélyi öltöztethető Mária-szobor is. Ekkor készülhetett a Szent András bazilika öltöztethetős szobra is.

A kutatásokból tudjuk, hogy a 18. század folyamán ezek a szobrok a körmenetek részét képezték, azonban a század második felében egyre több ellenzője lett a szobork öltöztetésének, mert sem a művészethez, sem az istentisztelethez nem méltónak, illetlenségnek tartották az ilyen ábrázolásokat. II. József maga is hevesen lépett fel a szoborok öltöztetése ellen, de tiltó intézkedései halála után nem bizonyultak tartósnak. Több mint egy évszázaddal később Dessewffy Sándor csanádi püspök rendeletben tiltotta meg az öltöztetős szobrok templomban való őrzését. Az öltöztetős szobrokat felváltották az egyházi divatnak megfelelőbb, újabb stílusú Mária-szobrok, így az öltöztetős szobrok lassan kikerültek a szakrális térből. Talán ennek (is) köszönhető, hogy a szobrunk is az egyik mellékoltáron található.

A Mária-palástok és ruhák színe a liturgiához kötődött, így adventkor lila, karácsonykor fehér vagy kék, nagyhéten lila vagy fekete, húsvétkor és pünkösdkor piros,halottak napján fekete, míg az egyszerű évközi vasárnapokon zöld színű volt volt. A palástok mindig értékes, drága anyagból készültek - Mátraverebély-Szentkúton pl. ma is kézi hímzéssel készülnek a Mária-szobor ruhái.

A Szent András-bazilikában található Mária-szobor öltöztetéséről, ruháiról az 1848-as tűzvész előtti időszakból nincs információnk, a kutatások azonban bizonyították, hogy a 19. század második felében is öltöztették.


Felhasznált források:

  • Id. Szinnyei József: Komárom 1848-49-ben. In: Hazánk. Történelmi Közlöny 2. (1884)
  • Kereszty Viktor - Prohászka Ottokár - Walter Gyula szerk.: Magyar Sion 1897. (Uj sorozat 11. évfolyam) I. Értekezések.Komáromi sz. András-templom és iskola története. Gyulai Rudolftól. 1897.
  • Lantosné Imre Mária: Öltöztethető Mária szobrok Magyarországon. In Horváth Pál szerk.: Néphit, népi vallásosság ma Magyarországon. MTA Filozófiai Intézet, Budapest, 49-61. (Vallástudományi Kiskönyvtár, 3.)
  • Liszka József: Egy öltöztetős Szűz Mária-szobor a komáromi Szent András-templomban. In: Uő (szerk.): Két Duna keríti... Tanulmányok a Csallóköz néprajzához. (Csallóközi Kiskönyvtár) Pozsony:Kalligram Kiadó, 2005.

Related