Lilla szobra

2

Mag Gyula 2009-es alkotása Csokoni Lillájának állít emléket, aki második házassága révén került Dunamocsra. Ferenc császár a napoleoni nemesi felkelés táborhelyéül jelölte ki Komáromot. 1797 tavaszán Csokonai Vitéz Mihály is Pozsonyból Komáromba utazott. A franciák ellen hadba gyülekezőkhöz Csokonai lelkesítő verset írt A nemes magyarságnak felűlésére címmel, amelyet 1797. április 26-án Vajda Julianna adott elő a felkelők zászlóavató ünnepségén. “Megláttam, és azonnal | Látnom, szeretnem – egy volt” – írta le Csokonai az első benyomását a lányról.

A későbbiekben elsősorban Fábián Juliánna komáromi költőnő szalonjában találkozott a két fiatal. Csokonai szívét azonnal meghódította a lány – a viszontszerelemre azonban még várnia kellett, mivel Vajda Juliannát nem vonzotta 21 éves fiatalember. “(…) szemre nem szép, vőlegénynek nem kapós” – írta naplójába. Később azonban, amikor rájött arra, hogy a Lilla-versek hozzá íródnak, megváltozott a véleménye a költőről.

Komárom ebben az időszakban gazdag kereskedőváros volt, elsősorban gabonával kereskedtek. Ebben a világban nem jelenthetetett megfelelő jövőképet az álláskereső költő, mint férj Vajda Julianna szüleinek, ezért 1798 tavaszán, míg Csokonai állás után járt a Balatonnál, a lány, szülei bíztatására és támogatásával igent mondott Lévai István gazdag kereskedőnek. Csokonai a hír hallatán gyorsan visszautazott Komáromba, de a lány már nem másította meg döntését.


A kutatások azt bizonyítják, hogy Csokonai és Lilla a házasságkötés után is kapcsolatban maradtak. A költő ezekben az években sorra járta a környék parókiáit, és szívesen időzött az akkor már Dunaalmáson lakó szerelme közelében. 1800-ban nyomtatásban megjelent verseit is elküldte neki, 1802-ben pedig meglátogatta. Nem üres kézzel érkezett: az édesapja által ráhagyott pecsétgyűrűjét ajándékozta oda Lillának.


Lilla nem élt boldog életet, gyermeke nem született, Férje halála után, 64 évesen, Végh Mihály dunamocsi esperes lelkészhez ment férjhez, néhány évig Dunamocson, majd Dunaalmáson élt.


Hetvenkilenc éves korában, halálos ágyán feküdve, az volt az utolsó kívánsága, húzzák az ujjára a Csokonaitól kapott gyűrűt, s Csokonai búcsúlevelével és a tőle kapott verseskötettel temessék el. Így is történt. A sírjára a Lilla nevet vésték, hogy halálában az ő hitvese legyen.