Mint elátkozott királyfi túl az Óperencián...

Ma már kevesen tudják, hogy a Petőfi verséből ismert Pató Pál valós, élő ember volt, ráadásul itt élt a Dunamentén. Halálának évfordulóján rá emlékezünk. Sírja ma is megtekinthető a szőgyéni temetőben.

1795-ben Muzslán született, 1855. április 28-án Szőnyénben halt meg Pató Pál alszolgabíró, községi jegyző. Hihetelteln, hogy ma még párt is viseli a nevét.

Pató Pál sírja

Fotó forrása: http://gpsgames.hu/jatek/adventure/3038/ej_raerunk_arra_meg/

1847-ben írta róla gúnyversét Petőfi Sándor, amely ebben a műfajban máig az egyik legsikeresebb vers és a semmitttevő köznemességet gúnyolja ki. Érdekesség, hogy Petőfi sok szempontból kissé túlzott Pató Pállal kapcsolatban - pl. 1847-re a jegyző már a 2. feleségével élt együtt, első feleségével 1818-ban házasodott össze, majd neje halála után a 2. feleségét 1843-ban vette nőül, mindkettőt Szőgyénben. A gyerekáldás azonban nem jött azonnal, első feleségétől csak a házasságuk 16. évében lett gyermeke, amit azonban még további 6 gyermek követett.

Pató Pál Esztergom vármegye alszolgabírója, valamint Szőgyén község jegyzője volt. 1848-ban a helyi nemzetőrség megszervezője, de híressé akkor is Petőfi Sándor verse tette.

PATÓ PÁL ÚR

Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet.
Ha egy ifjú feleség...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj' isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Puszta a kert, e helyett a
Szántóföld szépen virít,
Termi bőven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Hát a mente, hát a nadrág,
Ugy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségből volna jó;
Híni kell csak a szabót, a
Posztó meg van véve rég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
"Ej, ráérünk arra még!"

Pest, 1847. november

Kapcsolódó