A karvai Boldogságos Szűz Mária templom "titka" a 19. század második felében

Szerencsére újból egyre többen tudják, hogy az EUROVELO6 útvonal mentén, Karván egy 13. századi, Árpád-kori templomot csodálhatunk meg. 1869-ben Orbán Balázs hosszas cikket jelentetett meg a Hazánk 's a Külföld hasábjain az épületről, amely a templom addig alig ismert titkát is bemutatta.

1732-ben a nyergesújfalui egyház leányegyháza a templom, amelyről így írtak:

"Karva, szintén Ny.-Ujfalu leányegyháza. Fatornyu (3 haranggal) temploma elég jól van felszerelve. A párkányi járáshoz tartozik."

Egy 1750-es évekbeli birtoktérképen pedig jól látszik nemcsak az épület helye, hanem a környezete is:

A templom helyének az ábrázolása egy 1754. évi birtoktérképen. Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára • S 107 Nr. 49.

130 évvel később Orbán Balázs így mutatta be a templomot:

"Az ó-egyházhoz közeledve, Karva kicsinyded templomában már messziről egy félkör-apsisú román egyházra ismertem, a miről még inkább meggyőződtem, midőn annak alig három hüvelyk szélesség mellett két láb magas ablakocskáit közelről vizsgáltam, láthatván, hogy azok körívvel záródnak, s a román kornak középről ki- és befelé kajácsosan táguló, egyszerű tagozatlan bélletével bírnak. Azonban a korjelölőként fenmaradt félkörapsissal és ablakokkal meg kell elégednünk, mert a diadalív és hajó teljesen átalakíttatott, sőt a szentélyen is — a fösvényen világiíó két régi ablakocska mellett — nagyobbat nyitottak. De a hogy beléptem az egyházba, az ékítménytelen rideg kis épület azonnal háttérbe szorult, mert a hajópadlat közepén, egy valójában meglepően szép síremlék kötötte le figyelmemet."

A síremlék ábrázolása 1869-ben

A síremléket egyébként 1836-ban helyezték át a templom átépítésekor, azonban igazi jelentőségét csak Orbán Balázs írta le:

Ezen síremlék piszkei vörös-márványból készült; hossza 233 centimeter, szélessége 115 cent. s egy átrepedésen kívül teljesen ép állapotban van.

Közepén remek dombormívű faragványban a Lábathlan-család címere pompázik. Tornapaizs a szokott dűlt helyzetben, egyik felén jobban kihajtva, jobbról a szokásos lándzsa elhelyezésre szolgáló bemetszéssel. A paizs közepén átnyilazott s z í v domborodik, a mi a Lábathlan család címere volt. A paizs fölé torna-sisak van helyezve, melynek csúcsán sisakdíszül ismét az átnyilazott szívet találjuk.

A mi azonban ezen címernél a legmeglepőbb, a mi neki valódi műbecset és művészi értéket ad, az a címer-foszladék), mit a közönséges ily címerkereteléstől eltérőleg, növénydíszlet alkot, melynek gyöke a sisak-csúcsra díszletként lapul oda, azután pedig egyik ága előre kanyarodva, másika hátúi maradva, a legmüvészibb fonadékhálózattal s egymással összetekerőző, mindenféle kacskaringós kanyarulatokkal futja körül és keretek be minden oldalról a középponton levő címert.

Ezen növény-díszlet stilizatiója oly meglepőn szép, maga a faragvány oly művészi könnyüdedséggel van kivíve, hogy ez emlékkövet méltán tekinthetjük úgy, mint régi síremlékeink egyik legkitünőbbikét. Érdekeltségünk még inkább fokozva lesz, midőn szerkezetéből annak igen nagy régiségére következtethetünk; mivel tudjuk, hogy a tornasisak és a paizsok még Németországban is a XIY—XY-dik században használtattak leginkább, a miért sírkövünket ezen korszakból származottnak kellene tartanunk még azon esetben is, ha semmi felirat nem tanúskodnék erről; de a találgatás, a régészeti alapelveken való számitgatás és korhatározás kételyeitől teljesen felment a sírkőnek igen szépen megmaradott körirata, mely kiválóan szép idomú minuskel betűkkel készült körirat a következő:

Hic est sepultura nobilium de Lábathlan Anno Domini (sic) Millesimo Quadringentesimo. (Ez a nemes Lábathlan-ok temetkezési helye, az Ur 1400. évében.) E szerint történelmünkben egykor jelentékeny szerepet játszott Lábathlan-család síremléke fekszik előttünk, úgyszólván egyedüli maradványa gyanánt ezen kihalt nevezetes családnak, melyből vajda, hadvezér, kapitányok, várparancsnokok és főispánok kerültek k i; de nemcsak ezen okból nevezetes sírkövünk, hanem műbecséért is méltán figyelmet érdemel az, mint igen becses műtörténelmi emlék s mint bizonyítéka annak, miszerint a XIV-ik század végén a kőfaragás mily fejlődött és virágzó állapotban volt nálunk; végre pedig még azért is méltatnunk kell, mert adatul szolgál arra nézve, hogy a piszkei nevezetes márvány-bányák már akkortájt is művelet alatt voltak."

A karvai templom ma. Forrás: https://funiq.hu/1516-karva

Aki ma Karvára látogat, annak érdemes megcsodálnia a templomot is, amelyet a Polgármesteri Hivatal munkatársa tud kinyitni a látogatók számára.

Forrás:

  • Villányi Szaniszló. Néhány lap Esztergom város és megye multjából. Három ábrával. (n. 8-r. 152 l.) Esztergom, 1891. Laiszky János könyvny. Sziklay Nándor bizom. 87. old.
  • Orbán Balázs: A Lábathlan-család síremléke 1400-ból. In: Hazánk s a Külföld, 1869 (5. évfolyam, 1-52. szám)1869-09-09 / 36. szám.

Képek:


Related