Ilyen volt az "Aranykert fővárosa" 1891-ben

 klapka_te_r_katona_kkal.jpg

129 évvel ezelőtt a mai napon jelent meg a Vasárnapi Újságnak az a lapszáma, amely hosszas cikkben mutatta be  az Aranykert fővárosát, a Duna északi partján lévő Rév-Komáromot. 

"Ki is ne ismerné Csallóköz régi hagyományos Aranykert nevét!? – mellyet a rege és történet egyiránt sajátságos visszaemlékezéseivel kisér. Mint hazánk s a Duna legnagyobb szigete, valóban már mintegy magában elzárt külön világot és kertet képez. Népe nemzetünk egyik saját eredetiségű ős sarja; és beékelve különféle nyelvű népek közé, a magyarságnak legvégső örse.”

- írta Ipolyi Arnold a Csallóközi uti-képek című munkájában 1858-ban. De milyen volt az élet az Aranykert fővárosában egy fél századdal később, azonban még abban az időszakban, amikor a katonaság határozta meg a város mindennapjait, s még nem készült-el a Duna-híd? Milyen volt Komárom az Új-Szőnnyel való (a mai Dél-Komárom) egyesítése előtt néhány évvel? Ezekre a kérdésekre adja meg a választ a cikk. 

 

A város és a vár

katona_k_e_s_civilek_az_u_jva_rna_l.jpgKatonák és civilek az újvár kapujánál. Forrás: bedo.hu 

"Komárom jellegét a katonaság adja meg. A városnak okkal-móddal ők adnak színt és életet, s e szerepet a közelmúltból, a szabadságharczot követő időből őrizték meg. Azonban az idő e merev színezetet is kezdi enyhíteni, s a polgári és katonai elem összebarátkozása napjainkban oly őszinte és kölcsönös, mint talán kevés helyen az egész monarkhiában. Idegennek első pillanatra feltűnik az utczákon és sétatereken a sok egyenruha, de azonnal észre fogja venni, hogy katona és polgár között nem áll fenn az a bizonyos khiinai fal. Különösen élénk képet nyújt a vár és a város az évi nagy hadgyakorlatok idején, midőn nemcsak a tartalékosok vonulnak zászló alá, hanem vidékről is érkeznek csapatok különféle fegyvernemből. Az idén meg pláne nagyon sok egyenruhát fogunk látni, az augusztus 10—12-én tartandó várostrom-gyakorlatok alkalmával."

- olvashatjuk a cikkben.

varkatonak-jmvk_hu.jpg

Tüzérségi gyakorlat az erődben. Forrás: Jókai Mór Városi Könyvtár képeslaptára

Azonban a szerző szerint szintén a vár jelenti a város fejlődésének a gátját is. 

"Komárom sokkal nehezebb helyzetben van, mint Debreczen, Szeged meg a többi magyar város. Fejlődésében leghatalmasabb ellensége legnagyobb büszkesége, a méltán híres vár, mely egykorú nemzeti életünkkel, s az imént múlt történetében is oly kiváló szerepet játszott. A vár által körülvett város, mint zárt és hadászati hely, természetesen sem a nagy tőkének, sem a nagy vállalatnak nem kedvez, s még akkor sem fog kedvezni, ha a komáromiak vágyai mind be fognak telni, s közlekedésük által az év minden szakában gyors összeköttetésben maradnak a külvilággal."

koma_rom_metszet_vu1867.jpg

Az erőd egy korábbi, 1867-ből származó metszeten. Forrás: Vasárnapi Újság

Milyen volt egy korabeli várlátogatás?

"Ha az idegen keresi a várat, alig fog belőle valamit látni, pedig vezetője odaviszi a sánczok alá, beviszi a belső vagy öreg várba, megmutogatja kazamatáit. De hiszen nem lát egyebet mint sánczot, beföldelt falakat és alattok elvonuló  árkokat. E vár fontosságát az fogja csak megismerni, a ki fáradságot vesz magának a Duna két oldalán s a Vág mentén elvonuló védműveket bejárni és rendszerbe foglalva róla képet alkotni. Ez már nehezebb, és nem mindenki előtt nyílnak meg a tervezet féltékenyen őrzött titkai. S mindehhez az a baja is megvan, hogy akármilyen pompás madártávlatból akarná is kipéczézni, alig volna rá képes, miután az erődítések a zöld pázsit, meg a csalitos, fás ültetvények egy kedves és a szemnek jól eső ligettel teszik csalékonynyá."

A Tímár Mihályok és Brazovits Athanázok városa

 

koma_rom_piac.jpg

Komárom, a kereskedőváros piaca a 19-20. század fordulóján. Forrás: bedo.hu

Komárom Duna-menti kereskedővárosként mindig vegyes lakosságú volt. A cikk részletesen bemutatja a város etnikai összetételét és a korra jellemző, részben az etnikai hovatartozáshoz kapcsolódó mesterségeket is. 

"A milyen mértékben nőtt a hely hadászati jelentősége, oly mértékben szállott alá kereskedelme, mely legnagyobb jelentőségét a század első tizedeiben érte el. Ekkor volt Komárom kivált a gabona- és fakereskedés központja, e korból valók a Timár Mihályok és Brazovits Athanázok, kik virágzó üzlet mellett sok máig élő családnak alapját vetették meg. S e kereskedő-városban a magyarság dominált, közülök kerültek ki  a messze földre kiterjedő üzletek urai. Ők közvetítették a magyar gabonát Béccsel s a külfölddel, a Vágon aláusztatott faneműt ők továbbították és dolgozták fel, hogy, mint kész anyagot és hajót bocsássák forgalomba. Az ácsok, de kivált a superok, így hívják a hajóácsokat, máig megtartották jó renomméjokat, míg a gabonakereskedés átment Győrbe, s a régi mult emlékeiül a fakereskedés virágzik megfelelő eredménynyel." 

- olvashatjuk a cikkben. 

 

Superjai mellett Komárom még különösen halászairól nevezetes, s halászai nemcsak ma, hanem kivált a múltban is nagy névvel birtak. A víz adja meg kenyeröket ma is, mint régen, de ma ez az életmód nem oly jövedelmező, mint régen. A Dunát ellepő hajók, s a haltenyésztést szabályozó törvények a mostani halászok legnagyobb ellenségei. Hiában, ma jobban fizetik a halat, de nehezebben fogják. Régi erényeikből mit sem vesztettek, most is oly kitűnő halászlét főznek, s úgy sütik nyárson a halat, mint annak előtte. Tanyáik egy-egy kultúrtörténeti anachronizmus, mesterségök eszközei, külön halász-szótáruk, életmódjuk és szokásaik Hermán Ottó halászati nagy művének egyik szép fejezetéhez adtak anyagot és adatot.

tisztipav-jmvk_hu_1.jpg

Hangulatkép a belvárossal és a Tiszti Pavilonnal a 19-20. század fordulójáról. Forrás: Jókai Mór Városi Könyvtár képeslaptára

Kereskedői mellett a szekeres-gazdák, a földmives osztály, a legeredetibb és legmagyarabb elem, külön városzrészt alkotnak, egymás között élnek, sem régi szokásaikból, sem életmódjukból nem engednek. Még ruházatukban sem állott be változás, s ünnepnapokon a református templomban lehet meglátni e tipikus kun-utódokat egyszerű kék ruhájukban, s nőiket kerek aljú szoknyáikban, kik ma is főkötőt, kis pruszkát és vállukon átkötött kendőt hordanak. Ők meglehetősen maradiak divatra és szokásokra, de haladók intelligencziában és gazdálkodásban.

Az iparos elemet leginkább a német eredetű, de teljesen elmagyarosodott polgárok alkotják. Városaink polgársága általán német eredetű volt, így Komáromé is; de ma már alig mondaná róluk valaki, ha beszélne velők, hogy őseik németek voltak.

Külön megemlítés illeti a czigányokat, kik szintén külön városrészt laknak a Czigánymező és a Czigánysor között, melynek legérdekesebb utczája a Pihegő-utcza. Egy darab ghetto s egy darab faluvége ; félig szabad, félig vad nép, fajának minden érdekességével és eredetiségével. Ők czivilizálódnak leghamarább, ha egyszer ráadták a fejőket, csakhogy ezt teszik meg legnehezebben."

Szekeres gazdák 1863-ban. Forrás: csemadok.sk

Ahol a víz az úr

A komáromiak életét mindig meghatározta a víz. Nemcsak a fentiekben említett halászat vagy a hajóácsok miatt, hiszen jelentős volt az árvizeknek való kitettsége is. Évszázadokon keresztül csónakkal vagy repülőhídon jártak át a Duna déli partjára a város lakosai, kereskedői, a híd elkészültéig azonban a Duna jelentős gátját szabta a közlekedésnek - különösen onnantól, hogy a Budapest-Bécs vasútvonal a Duna déli oldalán épült ki. 

"Mert, mikor megindul a zaj, — így nevezik a dunai jégzajlást, — és sűrű torlódásban rohan a nagy Duna duzzadt hátán, még a bátor révészek sem mernek átkelni Szőnybe, hol már vasút, s vele a világ nyílik meg előtted. Tantalus kínjait kellett érezniök az odavalóknak, mikor hasonló teleken kiállottak a szigeti révházhoz, s átnézve a túlsó partra, ott látták a masinát, melyhez csak át kellett volna menni." 

- olvashatjuk a cikkben. Azonban nemcsak a vasút elérését nehezítette a víz:

"Ez ma is vizes hely. Tessék még régebbi térképeket nézni, ott látszik igazán meg, miért van a jó komáromi és csallóközi népnek annyi vize, hogy valósággal uszóhártyával kell a guggónak születnie. A régi Csallóköz, körülfolyva a két Dunától, át és át volt szelve mindenféle irányban kisebb-nagyobb vízerekkel, melyek folytonos és állandó kapcsolatban mutatták a folyamok vízállásának változásait; ha apadásban voltak azok, elfogyott a belvíz, ha áradásban, kicsapott az érből, megmocsárosította az egész Csallóközt. Komárom vele szenvedett minden vízi katasztrófában kalásztermő országával, s bizony akárhányszor megesett, hogy hetekig el volt zárva a külvilágtól. Még jó, ha ladikon el tudták szállítani a postát Érsekújvár felé."

koma_rom_hi_d_01.jpg

Az új komáromi hidat 1892 szeptemberében adták át. A kép forrása: bedo.hu

 

TIPPEK VÁROSFELFEDEZŐKNEK:

 

Felhasznált források: 

- Vasárnapi Újság 1867, 1891. 
- Ipolyi Arnold: Csallóközi úti-képek. Pozsony, 1993. 
- Jókai Mór Városi Könyvtár képeslaptára
- bedo.hu
- arcanum.hu
- csemadok.sk

Nyitó kép: A Klapka-tér az 19-20. század fordulóján. Forrás: bedo.hu

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

 klapka_te_r_katona_kkal.jpg

129 évvel ezelőtt a mai napon jelent meg a Vasárnapi Újságnak az a lapszáma, amely hosszas cikkben mutatta be  az Aranykert fővárosát, a Duna északi partján lévő Rév-Komáromot. 

"Ki is ne ismerné Csallóköz régi hagyományos Aranykert nevét!? – mellyet a rege és történet egyiránt sajátságos visszaemlékezéseivel kisér. Mint hazánk s a Duna legnagyobb szigete, valóban már mintegy magában elzárt külön világot és kertet képez. Népe nemzetünk egyik saját eredetiségű ős sarja; és beékelve különféle nyelvű népek közé, a magyarságnak legvégső örse.”

- írta Ipolyi Arnold a Csallóközi uti-képek című munkájában 1858-ban. De milyen volt az élet az Aranykert fővárosában egy fél századdal később, azonban még abban az időszakban, amikor a katonaság határozta meg a város mindennapjait, s még nem készült-el a Duna-híd? Milyen volt Komárom az Új-Szőnnyel való (a mai Dél-Komárom) egyesítése előtt néhány évvel? Ezekre a kérdésekre adja meg a választ a cikk. 

 

A város és a vár

katona_k_e_s_civilek_az_u_jva_rna_l.jpgKatonák és civilek az újvár kapujánál. Forrás: bedo.hu 

"Komárom jellegét a katonaság adja meg. A városnak okkal-móddal ők adnak színt és életet, s e szerepet a közelmúltból, a szabadságharczot követő időből őrizték meg. Azonban az idő e merev színezetet is kezdi enyhíteni, s a polgári és katonai elem összebarátkozása napjainkban oly őszinte és kölcsönös, mint talán kevés helyen az egész monarkhiában. Idegennek első pillanatra feltűnik az utczákon és sétatereken a sok egyenruha, de azonnal észre fogja venni, hogy katona és polgár között nem áll fenn az a bizonyos khiinai fal. Különösen élénk képet nyújt a vár és a város az évi nagy hadgyakorlatok idején, midőn nemcsak a tartalékosok vonulnak zászló alá, hanem vidékről is érkeznek csapatok különféle fegyvernemből. Az idén meg pláne nagyon sok egyenruhát fogunk látni, az augusztus 10—12-én tartandó várostrom-gyakorlatok alkalmával."

- olvashatjuk a cikkben.

varkatonak-jmvk_hu.jpg

Tüzérségi gyakorlat az erődben. Forrás: Jókai Mór Városi Könyvtár képeslaptára

Azonban a szerző szerint szintén a vár jelenti a város fejlődésének a gátját is. 

"Komárom sokkal nehezebb helyzetben van, mint Debreczen, Szeged meg a többi magyar város. Fejlődésében leghatalmasabb ellensége legnagyobb büszkesége, a méltán híres vár, mely egykorú nemzeti életünkkel, s az imént múlt történetében is oly kiváló szerepet játszott. A vár által körülvett város, mint zárt és hadászati hely, természetesen sem a nagy tőkének, sem a nagy vállalatnak nem kedvez, s még akkor sem fog kedvezni, ha a komáromiak vágyai mind be fognak telni, s közlekedésük által az év minden szakában gyors összeköttetésben maradnak a külvilággal."

koma_rom_metszet_vu1867.jpg

Az erőd egy korábbi, 1867-ből származó metszeten. Forrás: Vasárnapi Újság

Milyen volt egy korabeli várlátogatás?

"Ha az idegen keresi a várat, alig fog belőle valamit látni, pedig vezetője odaviszi a sánczok alá, beviszi a belső vagy öreg várba, megmutogatja kazamatáit. De hiszen nem lát egyebet mint sánczot, beföldelt falakat és alattok elvonuló  árkokat. E vár fontosságát az fogja csak megismerni, a ki fáradságot vesz magának a Duna két oldalán s a Vág mentén elvonuló védműveket bejárni és rendszerbe foglalva róla képet alkotni. Ez már nehezebb, és nem mindenki előtt nyílnak meg a tervezet féltékenyen őrzött titkai. S mindehhez az a baja is megvan, hogy akármilyen pompás madártávlatból akarná is kipéczézni, alig volna rá képes, miután az erődítések a zöld pázsit, meg a csalitos, fás ültetvények egy kedves és a szemnek jól eső ligettel teszik csalékonynyá."

A Tímár Mihályok és Brazovits Athanázok városa

 

koma_rom_piac.jpg

Komárom, a kereskedőváros piaca a 19-20. század fordulóján. Forrás: bedo.hu

Komárom Duna-menti kereskedővárosként mindig vegyes lakosságú volt. A cikk részletesen bemutatja a város etnikai összetételét és a korra jellemző, részben az etnikai hovatartozáshoz kapcsolódó mesterségeket is. 

"A milyen mértékben nőtt a hely hadászati jelentősége, oly mértékben szállott alá kereskedelme, mely legnagyobb jelentőségét a század első tizedeiben érte el. Ekkor volt Komárom kivált a gabona- és fakereskedés központja, e korból valók a Timár Mihályok és Brazovits Athanázok, kik virágzó üzlet mellett sok máig élő családnak alapját vetették meg. S e kereskedő-városban a magyarság dominált, közülök kerültek ki  a messze földre kiterjedő üzletek urai. Ők közvetítették a magyar gabonát Béccsel s a külfölddel, a Vágon aláusztatott faneműt ők továbbították és dolgozták fel, hogy, mint kész anyagot és hajót bocsássák forgalomba. Az ácsok, de kivált a superok, így hívják a hajóácsokat, máig megtartották jó renomméjokat, míg a gabonakereskedés átment Győrbe, s a régi mult emlékeiül a fakereskedés virágzik megfelelő eredménynyel." 

- olvashatjuk a cikkben. 

 

Superjai mellett Komárom még különösen halászairól nevezetes, s halászai nemcsak ma, hanem kivált a múltban is nagy névvel birtak. A víz adja meg kenyeröket ma is, mint régen, de ma ez az életmód nem oly jövedelmező, mint régen. A Dunát ellepő hajók, s a haltenyésztést szabályozó törvények a mostani halászok legnagyobb ellenségei. Hiában, ma jobban fizetik a halat, de nehezebben fogják. Régi erényeikből mit sem vesztettek, most is oly kitűnő halászlét főznek, s úgy sütik nyárson a halat, mint annak előtte. Tanyáik egy-egy kultúrtörténeti anachronizmus, mesterségök eszközei, külön halász-szótáruk, életmódjuk és szokásaik Hermán Ottó halászati nagy művének egyik szép fejezetéhez adtak anyagot és adatot.

tisztipav-jmvk_hu_1.jpg

Hangulatkép a belvárossal és a Tiszti Pavilonnal a 19-20. század fordulójáról. Forrás: Jókai Mór Városi Könyvtár képeslaptára

Kereskedői mellett a szekeres-gazdák, a földmives osztály, a legeredetibb és legmagyarabb elem, külön városzrészt alkotnak, egymás között élnek, sem régi szokásaikból, sem életmódjukból nem engednek. Még ruházatukban sem állott be változás, s ünnepnapokon a református templomban lehet meglátni e tipikus kun-utódokat egyszerű kék ruhájukban, s nőiket kerek aljú szoknyáikban, kik ma is főkötőt, kis pruszkát és vállukon átkötött kendőt hordanak. Ők meglehetősen maradiak divatra és szokásokra, de haladók intelligencziában és gazdálkodásban.

Az iparos elemet leginkább a német eredetű, de teljesen elmagyarosodott polgárok alkotják. Városaink polgársága általán német eredetű volt, így Komáromé is; de ma már alig mondaná róluk valaki, ha beszélne velők, hogy őseik németek voltak.

Külön megemlítés illeti a czigányokat, kik szintén külön városrészt laknak a Czigánymező és a Czigánysor között, melynek legérdekesebb utczája a Pihegő-utcza. Egy darab ghetto s egy darab faluvége ; félig szabad, félig vad nép, fajának minden érdekességével és eredetiségével. Ők czivilizálódnak leghamarább, ha egyszer ráadták a fejőket, csakhogy ezt teszik meg legnehezebben."

Szekeres gazdák 1863-ban. Forrás: csemadok.sk

Ahol a víz az úr

A komáromiak életét mindig meghatározta a víz. Nemcsak a fentiekben említett halászat vagy a hajóácsok miatt, hiszen jelentős volt az árvizeknek való kitettsége is. Évszázadokon keresztül csónakkal vagy repülőhídon jártak át a Duna déli partjára a város lakosai, kereskedői, a híd elkészültéig azonban a Duna jelentős gátját szabta a közlekedésnek - különösen onnantól, hogy a Budapest-Bécs vasútvonal a Duna déli oldalán épült ki. 

"Mert, mikor megindul a zaj, — így nevezik a dunai jégzajlást, — és sűrű torlódásban rohan a nagy Duna duzzadt hátán, még a bátor révészek sem mernek átkelni Szőnybe, hol már vasút, s vele a világ nyílik meg előtted. Tantalus kínjait kellett érezniök az odavalóknak, mikor hasonló teleken kiállottak a szigeti révházhoz, s átnézve a túlsó partra, ott látták a masinát, melyhez csak át kellett volna menni." 

- olvashatjuk a cikkben. Azonban nemcsak a vasút elérését nehezítette a víz:

"Ez ma is vizes hely. Tessék még régebbi térképeket nézni, ott látszik igazán meg, miért van a jó komáromi és csallóközi népnek annyi vize, hogy valósággal uszóhártyával kell a guggónak születnie. A régi Csallóköz, körülfolyva a két Dunától, át és át volt szelve mindenféle irányban kisebb-nagyobb vízerekkel, melyek folytonos és állandó kapcsolatban mutatták a folyamok vízállásának változásait; ha apadásban voltak azok, elfogyott a belvíz, ha áradásban, kicsapott az érből, megmocsárosította az egész Csallóközt. Komárom vele szenvedett minden vízi katasztrófában kalásztermő országával, s bizony akárhányszor megesett, hogy hetekig el volt zárva a külvilágtól. Még jó, ha ladikon el tudták szállítani a postát Érsekújvár felé."

koma_rom_hi_d_01.jpg

Az új komáromi hidat 1892 szeptemberében adták át. A kép forrása: bedo.hu

 

TIPPEK VÁROSFELFEDEZŐKNEK:

 

Felhasznált források: 

- Vasárnapi Újság 1867, 1891. 
- Ipolyi Arnold: Csallóközi úti-képek. Pozsony, 1993. 
- Jókai Mór Városi Könyvtár képeslaptára
- bedo.hu
- arcanum.hu
- csemadok.sk

Nyitó kép: A Klapka-tér az 19-20. század fordulóján. Forrás: bedo.hu

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!