Hogyan menekült meg sokezer ember 1849-ben Komáromban

"A fegyverletétel október 2-án kezdődött és október 4-én végződött; a csapatok zászlóaljanként harcvonalban állottak föl és puskájukkal tisztelegtek, a zenekar pedig rákezdte a Rákóczi-indulót. Klapka a csapat előtt végignyargalt, azután közepén megállott és fölszólította katonáit, hogy sorsukba nyugodjanak meg. Erre »lábhoz«-t vezényeltek. E percek alatt, melyeket még a zene komoly akkordjai is emelték, hallható volt a sereg zokogása, mely ez utolsó gyakorlatát megtört szívvel teljesíté. A bevégzett imádság után a puskákat gulába rakták, a szerelvényeket letették s ekkor a vad fájdalom szétszaggatta a megszokott fegyelmet. A zászlóaljak legénysége zászlójához rohant, ezen golyóktól átlyukasztott szent jelvényhez, melyet annyi csatába, oly sok ütközetbe kísért, hogy utolszor csókolja még azt és abból emlékül vigyen magával egy darabot. A tisztek sírva borultak egymás nyakába és a legénység kezöket csókolta. Oly jelenet volt ez, mely a legkeményebb szívet is megindította." - írta Szinnyei József a naplójában az 1849 október eleji komáromi fegyverletételről.  

20190222_132215.jpg

Klapka György szobra Komárom főterén

1949 őszén a komáromi erőd volt az utolsó, amely hónapokig húzódó tárgyalások után letette a fegyvert. Az utolsó magyar csapatok október 5-én hagyták el a várost. Az erőd főparancsnoka Klapka György volt, aki később az Emlékeim című visszaemlékezésében részletesen beszámolt az eseményekről. Ugyancsak részletesen írt az utolsó napokról Szinnyei József, aki később történészként vált híressé.

 Sajnos ma már nagyon kevesen tudják, hogy az 1849-es események nagyrészt a mai Észak-Komárom (ma Szlovákiában) erődrendszeréhez kapcsolhatóak, amely ugyanúgy látogatható, mint a Monostori erőd Dél-Komáromban. A vezetett túrák során számos érdekességet megtudhatunk az erődrendszer történetéről - többek között azt is, hogy mi lett a sorsa Európa egyik legnagyobb erődjének a szabadságharcot követően. A helyi turisztikai szervezet és a vár közös szervezésében 2018 nyarától éjszakai erődtúrákon is felfedezhető a vár - amelynek érdekessége, hogy hasonlóképpen, mint a 19. században, a világítás fáklyával történik, megidézve a vár múltját. 

Így jutott el a világosi fegyverletétel híre Komáromba

ujvar1915_kunymuzeum_hu_1.png

Képeslap a 30.000 katonát befogadó erődről a 19. század második feléből, a Kuny Múzeum gyűjteményéből 

A világosi fegyverletétel híre a hónap végén jutott el a komáromi erődöt védő katonasághoz. Szinnyei József naplójában így fogalmazott  1849. augusztus 31-én: 

"Klapkától ma egy napi parancs jelent meg nyomtatásban, melyben röviden ez áll: ha futáraink megjőnek s valósulni fog a hír, hogy seregünk tönkre van téve, feladjuk ugyan a várat, de a hazára nézve üdvös feltételek mellett; ha pedig még egy kis seregünk állana valahol, védeni fogjuk azt utolsó csepp vérig; kinek ez nem tetszik, az eltávozhatik a városból még idejében. – Katona Zsigmond, Thaly Zsigmond s egy őrnagy, kik futárokul kiküldettek, megérkeztek az Alföldről, hírül hozták, hogy Arad is, az utolsó vár, feladta magát, – Damjanichot agyonlövik stb., futárainkat sem Péterváradra, sem Temesváron túl nem eresztették. – A város igen szomorú színt öltött, a boltok bezárvák, mindenfelé leverő hírekkel van tele a város. Petőfi és Vasvári a temesvári csatában elestek; Vörösmarty, Bajza és Vahot S. egy erdőben, midőn már éhséget szenvedtek, elfogattak; Jókai és Egressi G. hollétök nem tudatik. – Délután 5 órakor haditanács tartatott Klapka várparancsoknál."

Szeptemberi tárgyalások, zendülés és kivégzések

A szabadságharc idején a helyi tájékoztatást segítő Komáromi Lapok utolsó száma. Később ugyanezzel a címmel indított Komárom új lapot.

Szinnyei József a naplójában írt a szeptember 12-i haditanácsról, amelynek az eredményét így foglalta össze:

"Zichy [Ottó] gróf [...] a gyűlésben azt mondta „miután eddig védtük a várat és elhatároztuk magunkban azt utolsó csepp vérig védeni, nemcsak, hogy fel nem adjuk, sőt a külső sáncokat még jobban megerősítni s egymással összeköttetni indítványozza, mi végre felajánlá az ő hadosztályát, valahányszor szolgálat ment, a sáncoláshoz; mit helyben is hagytak."

0313.JPG

A Kossuth-bankó komáromi helyi váltópénze - bevezetésére azért volt szükség 1849 nyarán, mert a Kossuht-bankók csak nagy címletben voltak elérhetőek, így a helyi lakosság nem tudott visszaadni, gátolva ezáltal a kereskedelmet.

A bizonytalanság azonban mindenkiben benne volt, aminek a következményeképpen szeptember 15-én zendülés ütötte fel a fejét az erődben, Klapkának véres döntéseket kellett hoznia, amelyről később így írt: 

"Az ellenség izgatásaival egyidejűleg ellenséges emisszáriusok is lopóztak a várba, akik a csapatokat felbujtogatták s arra igyekeztek rábírni, hogy mondják föl az engedelmességet följebbvalóiknak. Én, hogy a szökéseknek és lázongásnak elejét vegyem, kényszerítve láttam magamat kegyetlen és elrettentő büntetéseket szabni. Ez volt a legnehezebb kötelességem egész hadjáratunk alatt!”"

Klapka Györgyről készült képeslap a Kuny Múzeum gyűjteményéből

Szeremlei Samu Magyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéről című, 1867-ben megjelent munkája a következőképpen ír a történtekről:

"A 61. zászló aljbeli jobbára tót és oláh ujonczok közül szept. 12-én 48-an elszöknek a várból, de nagy részben (30-an) foglyokként visszahurczoltatnak. A Bocskay-huszárok egy százada pedig, megtudván, hogy ez ezredből három osztály, mely a temesvári csatából elfutott, már otthonn van, hangosan kivánja elbocsáttatását azon az okon, mert szolgálati ideje letelt. Klapka beszédére a Bocskayak ugyan elállnak kivánságuktól s lecsillapodni látszanak, de nemsokára nyiltan fölmondják az engedelmességet s hazabocsáttatásukat fenyegetődzések közt kezdik ujra követelni. Ekkor közülük 75-en halálra itéltetnek. Klapka azonban kegyelmes akarván lenni, a huszárok közül csak 7-et lövet agyon, a szökevény honvédek közül pedig 8-on hajtatja végre a halálitéletet (szept. 15-én). Másnap a vörös republikánus Thalyt [azaz Thaly Zsigmond mérnökkari alezredest, korábbi erődítési igazgatót, aki társaival Klapka eltávolítására és a Csallóközi köztársaság kikiáltására készülődött], harmadnap a »Komáromi Lapok« ifju szerkesztőjét záratja el a várparancsnok, mivelhogy mindketten izgattak ellene."

ostrom1849borovszky.jpg

Csata Komáromban 1849-ben. Metszet Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi... című munkájából

A hónap második felében a tárgyalások folytatódtak a várkatonaság sorsáról, a cél az volt, hogy a katonaság emelt fővel tehesse le a fegyvert és a katonaság amnesztiát kapjon. Hogy az álláspontok mennyire távol álltak egymástól, jól mutatja, hogy szeptember 25-én az osztrákok meg is támadták az erődöt. Több támadást is intéztek a vár ellen, de az ostromkísérleteket rendre visszaverték. Az utolsó fegyverben lévő honvédek állták a harcot. Ez volt a szabadságharc utolsó fegyveres összecsapása. 

Két nappal az aradi kivégzések előtt... - így tette le Komárom a fegyvert

 A kapitulációs tárgyalások legfőbb tétje a több tízezer főt számláló katonaság megmentése volt.

28_ferdinand-kapu.JPG

Erődrészlet ma: a Ferdinánd-kapu. A vezetett túrákon bemutatásra kerülnek az 1849-es szabadságharc helyszínei is - és mindaz, ami azóta történt az erőddel. A vezetett túra igéynelhető több ynelven, így magyarul is.  

Klapka emlékirata alapján a kapituláció pontjai a következők voltak:

  • a katonák szabadon elvonulhatnak fegyvertelenül, de a tisztek megtarthatják kardjaikat; azok a tisztek, akik korábban a császár–királyi hadseregben szolgáltak, útlevelet kapnak külföldre; aki ezt nem kérvényezte, az szabadon hazatérhet;
  • a honvédtiszteknek, akik nem szolgáltak a császári–királyi hadseregben, engedélyezik, hogy otthon tartózkodjanak alkalmaztatásuk nélkül; a császári–királyi ezredek egykori legénysége amnesztiát kap; ezen kívül külföldi útlevelet osztanak ki annak, aki azt 30 napon belül kérelmezi;
  • a tisztek számára egyhavi fizetést biztosítanak, a legénységnek pedig 10 napi zsoldot adnak osztrák bankjegyben;
  • a helyőrség hadipénztári utalványok kibocsátása által felvállalt kötelezettségeit törlesztik 500000 forint konvencionális pénzben, osztrák bankjegyekben;
  • a megegyezés értelmében a Komáromban lévő bénák és a kórházakban lévő betegek ellátásban részesülnek; - az ingó és ingatlan magántulajdonát mindenki megtarthatja.

1849. október 3-án jelent meg Klapka utolsó napi parancsa:

„Bajtársak!

Keblem elszorúl, a midőn utoljára szólok hozzátok, hozzátok, a kikhez engem oly sok öröm és bánat, annyi drága honfivéren vásárolt dicsőség és a legszentebb kötelesség közös érzelme eltéphetlen láncokkal kötöz. Nem régen léptünk erre a szép, de küzdelmes pályára. A legnemesebb önfeláldozással küzdöttünk kitűzött célunk eléréséért. Megtettük, a mit emberi erő megtenni képes és pirulás nélkül állhatunk meg Isten és a világ ítélőszéke előtt. De a sors könyvében máskép volt megírva! – És így lelépünk a pályáról, a melyre a közjó iránti érzület egykor oly szép reményvirágokat hintett volt, és a melyen ugyan elvérezhetünk még, de a haza ügyének nem tehetünk többe szolgálatot! Lelépünk, mert úgy kívánja a haza, melynek a jövőben is szüksége van hű fiakra; – lelépünk, mert még szent kötelezettségeink vannak azon haza iránt, a melynek a jövőre vonatkozólag egyetlen vigasztalását a mi törhetlen ragaszkodásunkban találja. Maradjatok azért továbbra is a haza oszlopai és támaszai! A rátok bízott feladatot az utolsó pillanatig férfiasan és következetesen végrehajtottátok. Meghajoltatok, mert meg kellett hajolnotok! – Az események vas vesszeje alatt hajoltatok meg, – ez a körülmény és a megmentett becsület mindnyájatokat megnyugvással tölthet el! Fogadjátok azért férfias és elszánt küzdelmeitekért a hazának legforróbb köszönetét. Fogadjátok egyszersmind az én legszívesebb, legbensőbb búcsúmat is. Isten veletek!!”

A fegyverletételről később így írt Klapka: 

"Kedvezőbb föltételeket a fegyverletétel fejében, teljes lehetetlenség volt az ellenségtől ama viszonyok között kieszközölnünk. S hogy csak ennyit is sikerült kivívnunk, azt, az utolsó csepp vére ontására is elszánt várőrség derék magatartásán kívül, ama sietségnek köszönhettük, melylyel az osztrák táborban a kissé kényelmetlenné vált orosz segélytől szabadulni igyekeztek ; lehet, hogy még egy harmadik oknak is, a melyet azonban akkor épen nem sejthettem: az ellenséges hadvezér azon törekvésének, hogy okt.6-ikát minden akadálytól menten ünnepelhesse a véres boszú napjaként."

A komáromi menlevelek

 

1892_oldal_186_a.jpg

Egy ilyen menlevél életeket, családokat mentett meg 1949-ben. Sokezer ember távozhatott Komáromból emelt fővel ennek köszönhetően. Egy iylen menlevél mentette meg Jókait is. 

Szinnyei József visszaemlékezéseiben olvashatjuk:

"Minden honvéd a városházára idéztetett, hol felolvasták a rendeletet,mely szerint január 31-ig Sopronban kell jelentkezniök, hol azok, kik alkalmasak a katonaságra, besoroztatnak; kivétetnek a komáromi kapituláns tisztek, de ezek is elbocsájtási írást kapnak. Ennek magyarázata a következő: Klapka Komárom feladásakor sehogyse tudta azt Haynaunál keresztül vinni, hogy a polgári állásban levőknek is amnesztia adassék. Ekkor ő úgy segített a dolgon, hogy azokat is katonai rangba sorozta és Geleitscheint kaptak. Így lettek az ide menekülő országgyűlési képviselők: vésztörvényszéki bírák, honvédszázadosok és őrnagyok. A német rettenetesen elcsodálkozott aztán, hogyan lehetséges az, hogy a 30.000 ezer főből álló várőrségnek 5000 tisztje volt. Ezt a dolgot akarták tisztába hozni."

Lelkiismeret, hűség, 30.000 katona és a városlakók iránti felelősség. Klapka György később így írt lelki vívódásairól a kapitulációval kapcsolatban: 

"A mi feladatunk egyébként is egészen más természetű volt, mint rendes hadviselésnél a megerősített helyek védelmére rendelt őrségeké. Az ország összes haderejének megsemmisülése után, kívülről való felmentést semmikép sem reméllhetvén, csakis egy czél lebeghetett szemeink előtt, s e czél az volt, hogy az ellenséget, mely gőgösen hánytorgatta, hogy lázadókkal nem alkuszik, ennek daczára is békealkudozásra kényszeresük s a vár feladását oly feltételekhez kössük, melyek a míg egyrészt nem sértik az őrség katonai becsületét, addig egyúttal ótalmat biztosítsanak, netáni garázdaság ellen, a polgári lakosságnak is.

Ha egyáltalán lehetséges lett volna ennél még többet kivívni, én szívesen föláldoztam volna érte akár éltemet is, a melynek úgy is vajmi csekély becse lehetett rám nézve, azon tudatban, hogy hazám odaveszett, s én magam, isten tudja mily hosszú időn át, kénytelen leszek idegen földön a számkivetés kenyerét enni, s azt is keservesen keresni."

 

TIPPEK: 

- A Klapka-téren található információs irodában több nyelvű idegenvezetés rendelhető, amelynek keretében felfedezhetőek az 1849-es események helyszínei. Az idegenvezetés online is megrendelhető IDE KATTINTVA!

- Mindazoknak, akik egyénileg szeretnék felfedezni a város történelmi emlékeit, javasoljuk a GUIDE@HAND DUNAMENTE mobil alkalmazást, amit IDE KATTINTVA lehet letölteni. Az alkalmazás segítségével a város 1849-es helyszínei is bejárhatóak, az Időgép segítségével pedig az is kiderül, mi történt éppen ma az elmúlt évszázadok során a Dunamentén. 

- A megújult visitdanube.eu oldalon Komárom minden látnivalójáról részletesen olvashatunk. A rövid bemutatáson túl érdekes történetek és legendák is várják a honlap látogatóit. 

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!