A halászlé összeköt
A Duna Dunaradvány és Dunamocs között - kép forrása: http://mapio.net
A Dunapartról a legtöbb embernek a hajókázás, fürdőzés, ámuldozás, álmodozás stb. mellett legelébb a halászlé jut eszébe. A halászléről pedig az örök nemzeti viták legvehemensebbike: passzírozunk, nem passzírozunk, hogyan főzzük, mit teszünk bele, milyen paprikával, és sorolhatnám... Természetesen mindenki meg van győződve róla, hogy az egyedül hiteles, a legvalódibb halászlét ő maga készíti, minden más csak gyenge utánzat...
Már az első mondatban vitáról beszélek, de a halászlé kapcsolatokat is épít. Fogadjunk, hogy kevesen hallottak róla, hogy idén májusban "Áder János magyar és Andrej Kiska szlovák államfő magánjellegű találkozón vett részt /.../ a magyar köztársasági elnök rezidenciáján. A két államfő közösen halászlevet főzött. Az elnökök hivatalai azonban ettől több információt nem közöltek a találkozóról, még a halászlé receptjét sem." Idézet forrása: itt.
A szlovák államfő Facebook oldalán képet is találunk az étekről:
A két országot a nagyobbrészt a Duna köti össze, ezért joggal szerepel a halászlé a diplomáciában, és egy jó halászlé mellett csak barátkozni lehet.
Ráadásul Dél-Szlovákiában jelentős magyar lakosság él, akik jó szívvel népszerűsítik a magyar halászlevet a szlovákok körében. S bár nem állítom, hogy a halászlé egy csapásra megszüntet minden ellentétet (itt nem merek a szegedi - bajai csatára gondolni!), javaslom, nézzük meg, mit gondolnak a halászléről a Duna északi partján, Dunamocson.
Dunamocs egy alig több, mint ezer fős település a Duna északi partján, félúton Párkány és Komárom között.Szemközt Süttő település található, amely a mészkövén túl a boráról is híres, a neszmélyi borvidék egyik meghatározó települése. A Duna nem szab határt a képzeletbeli borvidéknek, Dunamocson évszázados hagyománya van a szőlőtermesztésnek, bortermelésnek.
A település legnagyobb rendezvénye is a borhoz, pontosabban a bor leghuncutabb válfajához, a murcihoz köthető, melyet errefelé - még mókásabb kifejezéssel - burcsáknak neveznek. Ez pedig nem más, mint egy különleges csemege, a must és bor átmenete, a nem egészen kierjedt must, amelynek azonban már óvatosságra intő alkoholtartalma van, Talán nem véletlen, hogy ilyen mókás elnevezésekkel illetik.
Meg is lehet ünnepelni a nedűt, az idén immár ötödik alkalommal, szeptember 1-2. között kerül sor a dunamocsi Burcsákfesztiválra.
Kép forrása, és rendezvény programja: itt .
De kanyarodjunk vissza az eredeti témánkhoz. Az igazán jó borvidékek szorosan kötődnek a vízhez, legyen ez akár tenger, tó vagy folyó, innentől fogva egy borvidék arcát - a boron túl persze - a halételei határozzák meg. Ezen belül is a hallevesek, amelyeket a szükség és leleményesség csiszolt évszázadok alatt, amelyek leginkább abból a halból készültek, amelyeket nem nagyon lehetett jó pénzért eladni. Sajnos a halászmesterség eltűnőben, cserében a vendéglősök próbálják adaptálni a régi szép hagyományokat nem túl meggyőző sikerrel. Tény, hogy egységes receptúra errefelé sincs, van aki bőszen passzíroz, más a bajai hagyományt követi és tésztával fogyasztja, vannak akik zölségelik is errefelé (bár ez már egy másik műfaj).
Viszont a Burcsákfesztiválon nem a halászléé a főszerep: lecsófőző versenyt hirdetnek a szervezők, és bizony igazuk van, mert halászlét bármikor lehet főzni, de a legjobb lecsó augusztus végén készül, amikor az őszi elmúlás előtt érik be igazán a paprikák és paradicsomok íze.
Forrás: Facebook
Az elnökök halászleve a passzírozott fajta, inycsilklandó tányér, ahol a zamatos lében találkozik a ponyt, a harcsafilé és az ikra. Ezért következzék egy hétköznapi recept a Duna északi partjáról. Nem vendéglősök írták, de nem is halászok, egy mód, ahogyan a helyiek készítik: (a gyufatészta opcionális, legtöbbször friss fehér kenyér kíséri a hallét és persze a murci vagy a burcsák, amikor szezonja van, egyébként, alapszabályként, egy jó kadarkának, sillernek vagy egy légiesebb kékfrankosnak kell kísérnie a helyi halételt, mégpedig a dunamocsi vagy muzslai pincészetek kínálatából.
De lássuk a receptet:
Hozzávalók 4 személyre:
- 1,5 kiló filézett, besózott halhús (ponty, harcsa, márna), ha nem filézzük, irdaljuk be jól
- 0,5 kg halaprólék (fej, uszony, farok), többfajta halból,
- két nagy fej vöröshagyma,
- 4 evőkanál jóféle pirospaprika,
- 10 dkg ikra, haltej,
- só,
- víz,
- 25 dkg gyufatészta.
Az aprólékot a felkockázott hagymával, sóval, feltesszük főni. Mikor felforrt, ahol leginkább lobog, hozzáadjuk a pirospaprikát és kb 30 percen keresztül lobogtatva főzzük. A paprikának teljesen fel kell olvadnia, a szétfőtt hagyma szintén sűríti a levet. Ezután a levet leöntjük az aprólékról egy másik edénybe-bográcsba.
Az ismét forrásba hozott aprólék nélküli lébe ezután belehelyezzük a filézett halat és még 10 percig lobogtatva főzzük.
A lében külön megfőzött gyufatésztával tálaljuk. (A tészta elmaradhat, friss fehér kenyér helyettesítheti, egy jó helyi bor viszont nem maradhat el., így lesz teljes az élmény.)
Most pedig szavazzon az olvasó:
