Lilla napján - a 165 éve meghalt Vajda Julianna emlékére

img_2257.JPG

Lilla - Vajda Julianna mellszobra Dunamocson. Saját fotó

Csokonai Vitéz Mihály 1797. április 26-án találkozott először Vajda Juliannával a komáromi református kollégium előtt. A lány éppen Csokonai versét szavalta. A költő azonnal beleszeretett, azonban Vajda Julianna szívét nem dobogtatta meg az akkor 21 éves fiatalember, mindaddig, míg rá nem jött, a Lilla-versek hozzá íródnak. Néhány hónap boldog udvarlás következhetett a Csokonai életében - mindaddig, amíg 1798 tavaszán a lány igent nem mondott egy gazdag kereskedő, Lévai István lánykérésére. A boldog szerelem és a csalódás gyümölcsei a Lilla-versek lettek - Csokonai legolvasottabb, legromantikusabb alkotásai.

Csokonai Lilla névnapjára, 1798. február 16-án írta az alábbi verset.

Komárom, február 16. 1798

Kilenc szép asszonykák leszálltak magáról
Az ártatlan öröm paradicsomáról,
Hol az örökké-zőld borostyános megett
Szíjják a szép lelkek a boldogabb eget,
Hol őket az édes andalgás rengeti,
Vélek az életnek gondját felejteti,
Hol a gyönyörködés lakik, a bőlcsesség,
Csak itt lévén eme kettő közt egyesség,
Hol a köz-szeretet és a csendes béke
Szállásává leve e helynek környéke,
Hol te, nagylelkű Pope! a gyenge Gessnerrel
Egy célra két úton sietsz az emberrel,
Hol én is a büszke világtól megvetve
S belső érdememmel megelégíttetve
Tőltöm ifjúságom legszebb esztendeit,
Hogy megfűszerezzem a vénség ideit.
E boldog környékről jőni látszatának
A kilenc asszonykák a kettős Dunának,
Hárfákkal jövének s inneplő sereggel,
Hogy a tizediket megtiszteljék reggel,
Meghallván lantjokon e szót: Juliánna!

Azonnal így kezdék kiáltni utána:
"Várjatok meg, áldott angyalok, várjatok,
Én is Komáromba mégyek utánatok,
Lantos tábortokba végyetek engem is,
Juliánna kedves név énelőttem is."

E szómra megállván, közéjök férkeztem,
S ímé, vélek együtt hozzád elérkeztem,
Itt vagyok, engem látsz: de ők, mint istenek,
Testi szemeidbe néked nem ötlenek.

Elmondhatnám, amit éneklenek ezek,
De mint kis énekes, vélek nem érkezek.
Szedhetnék magam is versbe áldásokat,
De te már előre képzelhetd azokat. -
Én is azt kívánom, amit más kívánna:
Éljen sok szép boldog időt Juliánna.

 

A szakítás után

 

081_176_pix_page_15_kep_0001.jpg

Korabeli kép Vajda Juliannáról

A Csokonaival való szakítás a kutatások szerint nem jelentette azt, hogy többé nem találkozott a két szerelmes. A térségben számos történet született Csokonai és Vajda Julianna későbbi találkozásairól. Tény, hogy gyermeke nem született Lillának, férje halála után, 64 évesen, Végh Mihály dunamocsi esperes lelkészhez ment férjhez, néhány évig Dunamocson, majd Dunaalmáson élt.

Érdekesség, hogy 1850-ben Szinnyei József történész is találkozott Csokonai múzsájával, az ő házába költözött be ugyanis Komáromban. A találkozásról így írt a naplójában:

" A ház asszonya volt nálunk. A Csokonai híres Lilláját tehát láttam; magas, sovány öregasszony, ki valamikor szép lehetett. Beleegyezett, hogy az udvart kertté alakítsuk át."

Lilla ötven évvel élte túl a költőt. Hetvenkilenc éves korában, halálos ágyán feküdve, az volt az utolsó kívánsága, hogy húzzák az ujjára a Csokonaitól kapott gyűrűt, s Csokonai búcsúlevelével és a tőle kapott verseskötettel temessék el. Így is történt. A sírjára a Lilla nevet vésték, hogy halálában az ő hitvese legyen.

 

 

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

img_2257.JPG

Lilla - Vajda Julianna mellszobra Dunamocson. Saját fotó

A költő azonnal beleszeretett, azonban Vajda Julianna szívét nem dobogtatta meg az akkor 21 éves fiatalember, mindaddig, míg rá nem jött, a Lilla-versek hozzá íródnak. Néhány hónap boldog udvarlás következhetett a Csokonai életében - mindaddig, amíg 1798 tavaszán a lány igent nem mondott egy gazdag kereskedő, Lévai István lánykérésére. A boldog szerelem és a csalódás gyümölcsei a Lilla-versek lettek - Csokonai legolvasottabb, legromantikusabb alkotásai.

Csokonai Lilla névnapjára, 1798. február 16-án írta az alábbi verset.

Komárom, február 16. 1798

Kilenc szép asszonykák leszálltak magáról
Az ártatlan öröm paradicsomáról,
Hol az örökké-zőld borostyános megett
Szíjják a szép lelkek a boldogabb eget,
Hol őket az édes andalgás rengeti,
Vélek az életnek gondját felejteti,
Hol a gyönyörködés lakik, a bőlcsesség,
Csak itt lévén eme kettő közt egyesség,
Hol a köz-szeretet és a csendes béke
Szállásává leve e helynek környéke,
Hol te, nagylelkű Pope! a gyenge Gessnerrel
Egy célra két úton sietsz az emberrel,
Hol én is a büszke világtól megvetve
S belső érdememmel megelégíttetve
Tőltöm ifjúságom legszebb esztendeit,
Hogy megfűszerezzem a vénség ideit.
E boldog környékről jőni látszatának
A kilenc asszonykák a kettős Dunának,
Hárfákkal jövének s inneplő sereggel,
Hogy a tizediket megtiszteljék reggel,
Meghallván lantjokon e szót: Juliánna!

Azonnal így kezdék kiáltni utána:
"Várjatok meg, áldott angyalok, várjatok,
Én is Komáromba mégyek utánatok,
Lantos tábortokba végyetek engem is,
Juliánna kedves név énelőttem is."

E szómra megállván, közéjök férkeztem,
S ímé, vélek együtt hozzád elérkeztem,
Itt vagyok, engem látsz: de ők, mint istenek,
Testi szemeidbe néked nem ötlenek.

Elmondhatnám, amit éneklenek ezek,
De mint kis énekes, vélek nem érkezek.
Szedhetnék magam is versbe áldásokat,
De te már előre képzelhetd azokat. -
Én is azt kívánom, amit más kívánna:
Éljen sok szép boldog időt Juliánna.

A szakítás után

081_176_pix_page_15_kep_0001.jpg

Korabeli kép Vajda Juliannáról

A Csokonaival való szakítás a kutatások szerint nem jelentette azt, hogy többé nem találkozott a két szerelmes. A térségben számos történet született Csokonai és Vajda Julianna későbbi találkozásairól. Tény, hogy gyermeke nem született Lillának, férje halála után, 64 évesen, Végh Mihály dunamocsi esperes lelkészhez ment férjhez, néhány évig Dunamocson, majd Dunaalmáson élt.

Érdekesség, hogy 1850-ben Szinnyei József történész is találkozott Csokonai múzsájával, az ő házába költözött be ugyanis Komáromban. A találkozásról így írt a naplójában:

" A ház asszonya volt nálunk. A Csokonai híres Lilláját tehát láttam; magas, sovány öregasszony, ki valamikor szép lehetett. Beleegyezett, hogy az udvart kertté alakítsuk át."

Lilla ötven évvel élte túl a költőt. Hetvenkilenc éves korában, halálos ágyán feküdve, az volt az utolsó kívánsága, hogy húzzák az ujjára a Csokonaitól kapott gyűrűt, s Csokonai búcsúlevelével és a tőle kapott verseskötettel temessék el. Így is történt. A sírjára a Lilla nevet vésték, hogy halálában az ő hitvese legyen.