Amikor király született Komáromban

580 évvel ezelőtt, 1440. február 21-22-én sorsfordító történelmi események helyszínévé vált Komárom: regényes körülmények között megérkezett a Szent Korona a városba és megszületett az egyetlen magyar földön született Habsburg-házi király, V. László.  

20191027habsburg-albert-luxemburgi-erzsebet.jpg

V. László szülei: Habsburg Albert és Luxemburgi Erzsébet. Forrás: wikipédia

V. László édesanyja, Luxemburgi Erzsébet (1409-1442) Luxemburgi Zsigmond és Cillei Borbála lánya volt, aki 12 évesen lett I. Albert felesége. Tíz évvel később született első gyermeke, Erzsébet, a következő gyermeke, a várva várt fiúutód azonban három órát élt összesen. 29 éves volt, amikor 1438-ban megkoronázták Magyarország királynéjává, a férje azonban egy évre rá meghalt vérhasban. Ekkor Erzsébet már újból várandós volt, s mivel a magyar nemesek III. Ulászló lengyel királynak szánták Magyarország trónját, Erzsébet  biztosítani szerette volna, hogy leendő gyermeke legyen Magyarország királya. Itt került a történelmi eseméynek központjába Komárom városa. Erzsébet ugyanis Fridrik német császár segítségét kérte, s el is indult hozzá Pozsonyba - az út előtt azonban gondoskodni szeretett volna arról, hogy születendő gyermeke koronázásához rendelkezésre álljon a Szent Korona. Mivel akkor a korona őrzésének a helye Visegrád volt, onnan nem messze, Komáromban szállt meg egy időre.  

magyarnemzettorteneteszalaybaroti_2_pages200-200-page-001.jpg

Forrás: Szalay József - Baróti Lajos: A magyar nemzet története II. Magyarország a vegyes házakból származott királyok korában (Budapest, 1896-1897)

A történelmi események egyik kiemelten fontos szereplője Kottanner Jánosné lett, Erzsébet királyné udvarhölgye, aki 1431-ig Sopron egyik legjelentősebb magyar polgármesterének, Székeles Péternek (1400—1431) a felesége volt. Második házasságával Bécsbe került, aztán Albert király, illetve Erzsébet királyné udvarába. Ő volt az, aki egy vánkosba varrva ellopta a visegrádi Fellegvárból a Szent koronát és 1440. február 21-én Komáromba vitte. A terv az volt, hogy másnap, február 22-én a koronávl együtt tovább utazik a királyné és kísérete Pozsonyba. A várt kisbaba azonban egy héttel a tervezett előtt megérkezett.

 

"Nagyságos úrnő, egy ifjú királyt tartok a kezemben"

 

20191027v-laszlo.jpg

V. László 1457-ben, halála évében. Forrás: Wikipédia

V. László születésének részleteit Kottanner Jánosné visszaemlékezéséből részletesen ismerjük. 

"Amikor a nemes királyné fogadott, őnagysága az ágyon feküdt, és pihenni szeretett volna, s elmondta, mi történt vele egész nap. Ti. két tisztes asszony, két özvegy jött hozzá Budáról. Az egyiket Siebenlindernénak hívták, a másiknak Zauzechné volt a neve, két dajkát hoztak magukkal, az egyik bába volt, a másik a dajka, akinek mellével a gyermeket kellett majd táplálnia, és ez a dajka saját gyermekét is elhozta, ez is fiú volt, mivel a bölcsek úgy vélik, hogy jobb annak az asszonynak a teje, akinek fia van, mint annak, akinek leánya van. Ezeknek az asszonyoknak kellett volna őnagyságával Pozsonyba menniük, hogy ott a gyermekágyban őt ápolják, mert a számítások szerint őnagyságának még egy hétig viselősnek kellett volna lennie. Elhibázták-e a számítást, vagy pedig Isten akarata volt, de ha őnagysága ugyanazon éjjel nem szül, akkor őnagysága korán reggel útnak indult volna, mert a szekerek mind meg voltak rakva, az udvarnép meg útra készen állt. Amikor így beszélgettem a nemes királynéval, őnagysága elmondotta nekem, hogy a budai asszonyok megfürösztötték egy kádban, s hogy a fürdő után rosszul lett. Akkor felemeltem takaróját, hogy csupaszon lássam. Ekkor néhány olyan jelet láttam rajta, amelyről biztosan tudtam, hogy a gyermek szülésétől nem volt messze.

A budai asszonyok kint aludtak Szőny faluban, de azért volt nálunk egy bába, ezt Margitnak nevezték, gróf Schaumburg Jánosné küldte nagyságos úrnőmnek, s állítólag nagyon jó volt, ami aztán be is igazolódott. Ekkor így szóltam: „Nagyságos úrnőm keljen fel, úgy vélem, holnap nem megy Pozsonyba.“ Őnagysága akkor felkelt, ment, hogy elkezdje a nehéz vajúdást, én pedig elküldtem a magyar udvarmesternéért, akit Margit asszonynak hívtak. Ez rögtön jött, volt itt azon kívül egy udvarhölgy, akit Fronaqher kisasszonynak neveztek, mindkettőjüket otthagytam nagyságos úrnőmnél, magam pedig rögtön a bábáért mentem, akit Schaumburgné küldött. Ez fiatal úrnőm szobájában feküdt, és én így szóltam hozzá: „Margit, keljen fel tüstént, nagyságos úrnőmnél jön a gyerek “ Az asszony mély álomból felriadva így szólt hozzám: „Az Isten keresztjére, ha ma meglesz a gyermeke, akkor holnap nem igen megyünk Pozsonyba.“

És nem akart felkelni, én meg sokallottam a vitát, és visszamentem nagyságos úmőmhöz, hogy valami baj ne érje, mert az a kettő, aki nála volt, ezekhez a dolgokhoz nem értett semmit. Nagyságos úrnőm ekkor így szólt: „Hol van Margit?“ Őnagyságával közöltem az asszony balga válaszát. Őnagysága erre így válaszolt: „Menjen rögtön vissza, hagyja meg neki, hogy jöjjön, nem tréfadolog ez!“ Rögtön visszamentem, és hevesen felráztam az asszonyt. Mikor nagyságos úmőmhöz ért, nem tartott fél órát, hogy a mindenható Isten ifjú királlyal ajándékozott meg bennünket, abban az órában született meg László király. A bába okos volt, és ezt mondta: „Nagyságos úrnő, teljesíti-e, amit kegyedtől kérek, ha megmondom kegyednek, mit tartok a kezemben?“ Ekkor azt felelte a nemes királyné: „Igen, kedves bábaasszony.“ A bába így szólt: „Nagyságos úrnő, egy ifjú királyt tartok a kezemben.“ A nemes királyné ennek nagyon megörült, az ég felé emelte kezét, így köszönte meg Istennek kegyelmét."

 Forrás: A korona elrablása. Kottanner János emlékirata 14391440. Bp. 1978.

cillei_borbala.jpg

V. László nagymamája, Cillei Borbála és lánya, Luxemburgi Erzsébet. Forrás: A konstanzi zsinat krónikája, 1440 körül

Másnap megtörtént László keresztelője is, amire Kottannerné így emlékezett vissza: 

Korán reggel az esztergomi püspökért küldtek, hogy jöjjön, és vegyen részt az ifjú király megkeresztelésében. El is jött. Ferenc mester, a budai plébános is jelen volt. Nagyságos úrnőm azt kívánta tőlem, hogy én is legyek őnagyságának komaasszonya. Ekkor így szóltam: „Nagyságos úrnőm, nagyságodnak én különben is mindenkoron adósa vagyok jóságáért, arra kérem nagyságodat, válassza Margit asszonyt.“ Őnagysága így is tett. Amikor aztán a nemes királyt meg akarták keresztelni, akkor elvették a fiatal királynétól, Erzsébet asszonytól azt a fekete köntöst, amelyben a legjobb és legdrágább Albert fejedelmet és királyt gyászolta, és aranyozott ruhába öltöztették, vörös színűbe, az udvarhölgyeknek is díszesen kellett megjelenniük, dicséretére és tiszteletére Istennek, aki országoknak és népeknek örökösödés jogán királyt és uralkodót adott. Akkor Dénes úr, a nagyon tisztelendő prelátus és esztergomi érsek fogta az ifjú királyt, keresztelésre vitte, és keresztvíz alá tartotta.

Erzsébet királyné a kisbabával még több hónapon keresztül Komáromban maradt - a Szent Koronával együtt. Lászlót végül 12 hetes korában, Pünkösdkor koronázták királlyá Székesfehérváron.  

 

vlaszlo1.jpg

V. László szobra Komáromban. Saját fotó

TIPP: V. László szobra ma az erőd melletti parkban, az egykori angolparkban található. A környék történelmi édekességeiről a GUIDE@HAND Dunamente mobil alkalmazásban sok-sok információ megtalálható, a város önálló felfedezése előtt érdemes az applikációt letölteni. 

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

580 évvel ezelőtt, 1440. február 21-22-én sorsfordító történelmi események helyszínévé vált Komárom: regényes körülmények között megérkezett a Szent Korona a városba és megszületett az egyetlen magyar földön született Habsburg-házi király, V. László.  

20191027habsburg-albert-luxemburgi-erzsebet.jpg

V. László szülei: Habsburg Albert és Luxemburgi Erzsébet. Forrás: wikipédia

V. László édesanyja, Luxemburgi Erzsébet (1409-1442) Luxemburgi Zsigmond és Cillei Borbála lánya volt, aki 12 évesen lett I. Albert felesége. Tíz évvel később született első gyermeke, Erzsébet, a következő gyermeke, a várva várt fiúutód azonban három órát élt összesen. 29 éves volt, amikor 1438-ban megkoronázták Magyarország királynéjává, a férje azonban egy évre rá meghalt vérhasban. Ekkor Erzsébet már újból várandós volt, s mivel a magyar nemesek III. Ulászló lengyel királynak szánták Magyarország trónját, Erzsébet  biztosítani szerette volna, hogy leendő gyermeke legyen Magyarország királya. Itt került a történelmi eseméynek központjába Komárom városa. Erzsébet ugyanis Fridrik német császár segítségét kérte, s el is indult hozzá Pozsonyba - az út előtt azonban gondoskodni szeretett volna arról, hogy születendő gyermeke koronázásához rendelkezésre álljon a Szent Korona. Mivel akkor a korona őrzésének a helye Visegrád volt, onnan nem messze, Komáromban szállt meg egy időre.  

magyarnemzettorteneteszalaybaroti_2_pages200-200-page-001.jpg

Forrás: Szalay József - Baróti Lajos: A magyar nemzet története II. Magyarország a vegyes házakból származott királyok korában (Budapest, 1896-1897)

A történelmi események egyik kiemelten fontos szereplője Kottanner Jánosné lett, Erzsébet királyné udvarhölgye, aki 1431-ig Sopron egyik legjelentősebb magyar polgármesterének, Székeles Péternek (1400—1431) a felesége volt. Második házasságával Bécsbe került, aztán Albert király, illetve Erzsébet királyné udvarába. Ő volt az, aki egy vánkosba varrva ellopta a visegrádi Fellegvárból a Szent koronát és 1440. február 21-én Komáromba vitte. A terv az volt, hogy másnap, február 22-én a koronávl együtt tovább utazik a királyné és kísérete Pozsonyba. A várt kisbaba azonban egy héttel a tervezett előtt megérkezett.

 

"Nagyságos úrnő, egy ifjú királyt tartok a kezemben"

 

20191027v-laszlo.jpg

V. László 1457-ben, halála évében. Forrás: Wikipédia

V. László születésének részleteit Kottanner Jánosné visszaemlékezéséből részletesen ismerjük. 

"Amikor a nemes királyné fogadott, őnagysága az ágyon feküdt, és pihenni szeretett volna, s elmondta, mi történt vele egész nap. Ti. két tisztes asszony, két özvegy jött hozzá Budáról. Az egyiket Siebenlindernénak hívták, a másiknak Zauzechné volt a neve, két dajkát hoztak magukkal, az egyik bába volt, a másik a dajka, akinek mellével a gyermeket kellett majd táplálnia, és ez a dajka saját gyermekét is elhozta, ez is fiú volt, mivel a bölcsek úgy vélik, hogy jobb annak az asszonynak a teje, akinek fia van, mint annak, akinek leánya van. Ezeknek az asszonyoknak kellett volna őnagyságával Pozsonyba menniük, hogy ott a gyermekágyban őt ápolják, mert a számítások szerint őnagyságának még egy hétig viselősnek kellett volna lennie. Elhibázták-e a számítást, vagy pedig Isten akarata volt, de ha őnagysága ugyanazon éjjel nem szül, akkor őnagysága korán reggel útnak indult volna, mert a szekerek mind meg voltak rakva, az udvarnép meg útra készen állt. Amikor így beszélgettem a nemes királynéval, őnagysága elmondotta nekem, hogy a budai asszonyok megfürösztötték egy kádban, s hogy a fürdő után rosszul lett. Akkor felemeltem takaróját, hogy csupaszon lássam. Ekkor néhány olyan jelet láttam rajta, amelyről biztosan tudtam, hogy a gyermek szülésétől nem volt messze.

A budai asszonyok kint aludtak Szőny faluban, de azért volt nálunk egy bába, ezt Margitnak nevezték, gróf Schaumburg Jánosné küldte nagyságos úrnőmnek, s állítólag nagyon jó volt, ami aztán be is igazolódott. Ekkor így szóltam: „Nagyságos úrnőm keljen fel, úgy vélem, holnap nem megy Pozsonyba.“ Őnagysága akkor felkelt, ment, hogy elkezdje a nehéz vajúdást, én pedig elküldtem a magyar udvarmesternéért, akit Margit asszonynak hívtak. Ez rögtön jött, volt itt azon kívül egy udvarhölgy, akit Fronaqher kisasszonynak neveztek, mindkettőjüket otthagytam nagyságos úrnőmnél, magam pedig rögtön a bábáért mentem, akit Schaumburgné küldött. Ez fiatal úrnőm szobájában feküdt, és én így szóltam hozzá: „Margit, keljen fel tüstént, nagyságos úrnőmnél jön a gyerek “ Az asszony mély álomból felriadva így szólt hozzám: „Az Isten keresztjére, ha ma meglesz a gyermeke, akkor holnap nem igen megyünk Pozsonyba.“

És nem akart felkelni, én meg sokallottam a vitát, és visszamentem nagyságos úmőmhöz, hogy valami baj ne érje, mert az a kettő, aki nála volt, ezekhez a dolgokhoz nem értett semmit. Nagyságos úrnőm ekkor így szólt: „Hol van Margit?“ Őnagyságával közöltem az asszony balga válaszát. Őnagysága erre így válaszolt: „Menjen rögtön vissza, hagyja meg neki, hogy jöjjön, nem tréfadolog ez!“ Rögtön visszamentem, és hevesen felráztam az asszonyt. Mikor nagyságos úmőmhöz ért, nem tartott fél órát, hogy a mindenható Isten ifjú királlyal ajándékozott meg bennünket, abban az órában született meg László király. A bába okos volt, és ezt mondta: „Nagyságos úrnő, teljesíti-e, amit kegyedtől kérek, ha megmondom kegyednek, mit tartok a kezemben?“ Ekkor azt felelte a nemes királyné: „Igen, kedves bábaasszony.“ A bába így szólt: „Nagyságos úrnő, egy ifjú királyt tartok a kezemben.“ A nemes királyné ennek nagyon megörült, az ég felé emelte kezét, így köszönte meg Istennek kegyelmét."

 Forrás: A korona elrablása. Kottanner János emlékirata 14391440. Bp. 1978.

cillei_borbala.jpg

V. László nagymamája, Cillei Borbála és lánya, Luxemburgi Erzsébet. Forrás: A konstanzi zsinat krónikája, 1440 körül

Másnap megtörtént László keresztelője is, amire Kottannerné így emlékezett vissza: 

Korán reggel az esztergomi püspökért küldtek, hogy jöjjön, és vegyen részt az ifjú király megkeresztelésében. El is jött. Ferenc mester, a budai plébános is jelen volt. Nagyságos úrnőm azt kívánta tőlem, hogy én is legyek őnagyságának komaasszonya. Ekkor így szóltam: „Nagyságos úrnőm, nagyságodnak én különben is mindenkoron adósa vagyok jóságáért, arra kérem nagyságodat, válassza Margit asszonyt.“ Őnagysága így is tett. Amikor aztán a nemes királyt meg akarták keresztelni, akkor elvették a fiatal királynétól, Erzsébet asszonytól azt a fekete köntöst, amelyben a legjobb és legdrágább Albert fejedelmet és királyt gyászolta, és aranyozott ruhába öltöztették, vörös színűbe, az udvarhölgyeknek is díszesen kellett megjelenniük, dicséretére és tiszteletére Istennek, aki országoknak és népeknek örökösödés jogán királyt és uralkodót adott. Akkor Dénes úr, a nagyon tisztelendő prelátus és esztergomi érsek fogta az ifjú királyt, keresztelésre vitte, és keresztvíz alá tartotta.

Erzsébet királyné a kisbabával még több hónapon keresztül Komáromban maradt - a Szent Koronával együtt. Lászlót végül 12 hetes korában, Pünkösdkor koronázták királlyá Székesfehérváron.  

 

vlaszlo1.jpg

V. László szobra Komáromban. Saját fotó

TIPP: V. László szobra ma az erőd melletti parkban, az egykori angolparkban található. A környék történelmi édekességeiről a GUIDE@HAND Dunamente mobil alkalmazásban sok-sok információ megtalálható, a város önálló felfedezése előtt érdemes az applikációt letölteni. 

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!